bucckorelly beküldött történetei

Ahogyan teltek a hónapok, úgy felejtődtek el az emlékek, a legszebb pillanatok. Zsolt megpróbált tovább lépni, folyton ismételgette magában, hogy márpedig neki jobb így Bella nélkül, rengeteg lány van még a világon. Egy árva, megtévedt lélekké vált, amely keresi a párját, hogy megtalálva azt, egésszé forrjon össze vele, és kiegészítve egymást egy hatalmas, leküzdhetetlen egészként haladjanak tovább az élet útvesztőjében, de nem lelte azt...

Ölelése hideg és tartózkodó volt. Nem lökött, nem tolt el magától. Éreztem teste melegségét, mégis fagyos jégcsapként állt mellettem. Nem volt benne semmi érzelem, semmi kedvesség. Nem tolt el, csak hagyta. Hagyta, hogy az utolsó vele töltött pillanatokat magamba szívjam mielőtt elengedne...

Megöleltem. Kitört a sírás belőlem, szorítottam, ahogyan tudtam. Ölelése hideg és tartózkodó volt. Nem lökött, nem tolt el magától. Éreztem teste melegségét, mégis fagyos jégcsapként állt mellettem. Nem volt benne semmi érzelem, semmi kedvesség. Nem tolt el, csak hagyta. Hagyta, hogy az utolsó vele töltött pillanatokat magamba szívjam mielőtt elengedne...