Barahir beküldött történetei

A közönség már akkor tombolt, mikor Stephane a pályára lépett. Hatalmas ováció köszöntötte a világbajnokot a lelátó mind a négy oldaláról, vakuk ezrei villantak fel minden pillanatban. A svájci szurkolói klub tagjai egy emberként pattantak fel helyükről, fejük fölé emelték katicával és Stephane képmásával díszített zászlóikat és transzparenseiket. És ugráltak, boldogan éltették bajnokukat, a lányok sikoltoztak és előkészítették ajándékaikat. Stephane végig őket nézte, meghatódva integetett...

- Akárhányszor láttalak a jégen, szembesültem vele, hogy itt van valaki, aki bár más stílust képvisel, legalább olyan jó lehet, mint én. Ettől fogva még jobban bántott, ha legyőztél. Tudtam, hogy te is érzed a rivalizálásunkat. Hogy nem fogod hagyni magad. Kétszer egymás után vb-t nyertél, és én kétszer is hoppon maradtam. Dühös voltam emiatt. Evgeni visszavonult - senki mást nem éreztem ekkora ellenfélnek, mint téged. Nyilván tudod, hogy a jelenlegi edzőm már a sokadik mesterem. Az utóbbi...

Soha nem nézte meg ellenfeleit élőben- sem az ő pályára lépése előtt, sem utána. Magát sem gyakran nézte vissza, általában csak hibái miatt tette, hogy tanuljon belőlük. Lehetséges, hogy a fiú parádés produkciójával szemben esélye sincs a többieknek? Vagy ellenkezőleg, rontott, és ezért lepontozzák? Bármi meglehet. Azt tudta csak, hogy Brian fél órával ezelőtt csodálatos kűrt futott, melyért csillagászati nagyságú pontszámot kapott, sokan már győzelméről kezdtek suttogni. Noha őt sem nézte...