Aludtteya adatai

Hiányod lassan megszokom,
Úgy kellesz nekem,
Mint Hold az éjnek,
Fénye melengeti
Jégcsap szívem ...

Elvesztettem egy
Percre fejem, s az élet
Kihasználta ezt...

De ez is csak hamis illúzió, egy szánalmas idea, s a porba sújtanál, ha ez kiderülne. Mert szép félelmeid gátat szabnak szabad akaratodnak, és te ezt félsz megvallani magadnak és nekem, még akkor is, ha érzed, hogy így van a lelked legmélyén. Ezért vagy olyan távoli és elérhetetlen.

Félek attól, hogy magányos maradok...
Félek attól, hogy nem látom a holnapot...
Félek attól, hogy én valaki más vagyok... ...

Szunnyadó szépségét szítja szüntelen
Szerető szívhang, szinte szünetel.
Szem szemléli szív szentelését,
Száj szövi szent szerződését...

Rejtsd el érzéseidet, de ne lepődj meg, ha már magad sem találod. A hangulatod tűz haragja fellobban egy pillanat alatt, hogy egy másik percben mosolyhullámként simuljon el. Esélyt adtál a gondolataimnak. Mégis újra és újra felvettem az ismeretlen, névtelen szellemmel a harcot a magam fegyverével, mert szélmalomharcos vér folyik az ereimben...

Kérdik egyszer majdan
Ki is voltál egykor...

Körülötte a varázslatos illatú és díszes szoknyájú virágok az ő csodálatos alakjáról áradoztak. Akkor nézte meg saját gyönyörű, zöld sudár testét, melyen még a veszélyes tüskék is kedvesnek tetszettek. A közeli harmatvízben tűzpiros szirmai tündököltek, s úgy érezte, boldogság önti el...

Akaratlanul lopja magát a lélek mélyére
Néha az a csodálatos érzés, mely
Tüzet csihol egy magányos szívben...