Írásaim

Mondom a szót mondhatatlan,
Csurran cseppen szólhatatlan.
A rács rideg, bonthatatlan,
Merevsége oldhatatlan.

Timi váratlanul megpuszilt! Éreztem, hogy ez nem egy odacuppantás volt csak. Elindult a fantáziám, mely befolyásolta farkam állapotát. Ezt észrevette Timi is. Láncreakció! Érzékeltem, hogy Timi mellei megkeményedtek és csak úgy nyomják kifelé a blúzát!

Megérinteném a Napot,
Ha nem lenne túl forró,
De megölne e lángoló,
Hatalmas-nagy tűzbolygó.

Eddig is kis lángon forrt a vérem, de látva ezt a gyönyörű nőt egy szál bébidollban és tangában… kész, teljesen végigfutott rajtam a vágy. Szinte megigézve közeledtem az ágyhoz...

Velem vagy egész nap,
Lelkemben hordozlak,
Magamnak akarlak.
Zavarlak? Maradjak?

Ráncos tenyérben
Szétfolyik a szerelem;
Csak a repedések közt
Marad némi érzelem.

Mily csalka hullám, s talány a vég
Először felkap az égbe, majd elveszít a mély

Karommal és vállammal feltoltam a lábait így teljes pompájában gyönyörködhettem a gyönyörtől szétnyíló kéjbarlangjában. Széttárt lábainak köszönhetően két kezemmel melleit tudtam becézgetni, miközben nyelvemmel a legérzékenyebb pontján kényeztettem...

Amikor a törülközőmmel a kezemben kiléptem a fürdőszobából, Ági vidám hangját hallottam. A konyhában vagyok, gyere, eszünk valamit. Kicsit tétováztam, hogy tekerjem-e magamra a törülközőt vagy ne? De aztán az ajtóhoz érve megláttam, hogy őrajta sincs semmi, ezért aztán nem tekertem. Háttal állt nekem, formás fenekét mutatva felém. Salátát készítek, egy kis hideg csirkével, mondta, ebben a melegben nem igen bírnék többet enni, mondta, miközben felém fordult. Hé, szólalt meg hirtelen, ez...

Egyszer régen, mikor fel akartam adni önmagam,
ott álltál mellettem dacosan.
Barátommá akkor kineveztelek, Te sem, én sem értettem,
ez miért lehet.