Írásaim

Ajkaival meg-megérintette a nyakam, a póló kivágását félrehúzva a kulcscsontomat szórta tele csókokkal, majd kérdőn rám emelve tekintetét, felemelte, majd áthúzta fejemen a felsőt. Hosszú másodpercekig csak nézte, ahogy a hűvös éjszakai levegőben magától megmerevednek mellbimbóim, majd mellettem fekve lassan, nagyon lassan végighúzta kezét a felsőtestemen. Én akkor már remegtem. A vágy olyan hatalmasnak tűnt, mint az ég...

Széthullot bennem egy szép világ
Ez lett és ez is marad már,
Sok idő lesz még újra felépítem
Remélem van még időm s megélem...

Csak puhán érintette az ajkát, majd mikor az megnyílt, óvatosan behatolt a nyelvével. Milliméterről milliméterre fedezte fel a lány száját, és egyre inkább elöntötte a vágy. A lány is egyre mélyebben vette a levegőt, és meg szorosabban simult a fiúhoz. Készségesen viszonozta a csókot, mindenről megfeledkezve kóstolgatták egymás száját. Aztán a fiú ráfektette a lányt a törülközőre és ránehezedett. Már nem a száját csókolta, hanem elkalandozott az arcára, a fülére, a nyakára. A lány egyre...

Tíz perc elteltével kiabált nekem, hogy a táskájába van a törölközője és vigyem már be neki. Szívesen megtettem. Ahogy benyitottam a fürdőszobába rögtön ott állt előttem anyaszült meztelenül az én drága kémia tanárnőm, és persze zavarba se jött megfogta törölközőt és azzal együtt magához húzott. Majd azt súgta a fülembe, hogy nagyon hiányzik neki valaki, hogy szeretetet adjon neki...

Hányszor hallotad e kérdést?
"mért pont én?"
Hiába kacsingat rám
hiába mosolyog felém,
belül cellákban álldogálok
s raboskodom, mint Robinson.

Hátrahajtotta a fejét az üléstámlára, fenekét lejjebb csúsztatta. Lehunyt szemmel adta át magát a gyönyörnek, amit a forró száj nyújtott neki. Simogatta a lány hátát, tarkóját. Hasát elborították a lány sötét fürtjei. Érezte, ahogy Csilla szinte tövig veszi szájába a farkát, ujjaival morzsolgatja a herét, a nyelve cirógatja a makkot, körbe-körbe nyalogatva. Tudta, hogy nem bírja ezt sokáig. Megpróbált feljebb ülni, de Csilla keze erősen lenyomta a mellkasát. Közelgett a vég...

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Szívtam neki, had ürüljön ki az egész. Közben-közben rásegítettem a kezeimmel is, miután a szám elfáradt. Miután újból tettre kész volt, halkan azt mondta nekem, hogy érezni akarlak. Nem is kellett kétszer mondania. A már akkorra nedves, és a szerszámja befogadására képes hüvelyem...nagyon lüktetett...és szép lassan ráültem. Először csak a végét engedtem magamba, majd egy pillanat múlva teljesen ráültem...

Nem válaszoltam, hanem a kezénél fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Egy pillanatig sem ellenkezve rögtön visszacsókolt. Lassú, kényelmes alapossággal fedeztük fel egymás ajkait és száját. Hosszú csók volt, úgy éreztem soha nem fog véget érni, úgy éreztem, hogy megkövesedik a pillanat körülöttünk. Miközben csókoltuk egymást a kezét elengedve minkét karommal átöleltem. Valamiképpen az ő karjai is a nyakam köré tekeredtek. Így álltunk ölelve és csókolva egymást perceken keresztül...

Jaj! Mi közeleg felém
A sötét árnyak szárnyán?
E hűvös éj sötétebbik felén
Bekövetkezik egy újabb ármány!