Írásaim

Hadd legyek,
Pillantás a káoszban,
Remegés lábadban,
Zavar mosolyodban
Herceg álmaidban
Csendes bók a zajban,
Illat egy virágcsokorban,

Ekkor elindult isteni nyelve lefelé a testemen. A nyakam, a mellkasom, a hasam. Eszméletlen izgatóan és gyakorlottan csinálta. Lassan elért az igazi célpontjához. Annyira érzékien kezdte el nyelvével izgatni a farkamat, hogy már én sem bírtam nyögés nélkül. Nagyon óvatosan húzgálta rajta a bőrt, nyelve hol a golyóimon, hol a makkomon táncolt; másik kezével pedig izzó puncikáját izgatta. Tudtam, hogy ezt a gyönyört nem fogom sokáig bírni, amit jeleztem is neki. Csak mosolygott édesen és...

Simogattam egy kicsit aztán szépen lassan elkezdtem izgatni tovább. Éreztem, hogy kiáll a csiklója azt is izgattam tovább. Kihúzta a száját a csókból, mert nagyon lihegett és néha sikkantott is egyet annyira élvezte. Tudtam, hogy még soha nem volt izgatva, mert elmondása szerint nem maszturbált....

Egy kézfogás még, töröld esküinket. és ha találkoznának sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt még valami...

Voltam magányos part elhagyott szigeten
Tűrtem, hogy a tenger játszadozik velem
Soha sem kaptam, igaz nem is kértem
Csak tapostak rajtam és én nagyon féltem

Véres szemével nézte az eget,
Lassan lecsukta, és megkérdezett:
„Az emberiség, mitől szenvedett?
Miért élt, halt, evett, éhezett?”

Nézd, nézd, hogy kel fel a nap,
Szétontja vér sugarát,
Elhinti bő aranyát,
Beragyog az ablakon,
S megpihen az ágyamon.

Szívem a torkomban zakatol,
Eszem a régmúltban barangol,
Olyan régen nem láttalak már,
Az alakod elmosódott már.

Nézd, hogy bukik le a Nap most,
Arcod érintsd az arcomhoz!
Ma még itt lehetsz mellettem,
De holnap már elhagysz engem.

Te vagy merész álmaim vibráló csodája,
Távoli tegnapok szűkölő vágya,
Hazug szavaim riadt árnya,
Várlak, bár félek, már hiába.