Írásaim

Én csak illúzióként létezem,
A valóságban nem éltem még egy percet sem.
A fantáziád szűlt engem a világra,
Valójában nem érinthettél még soha.

A sors furcsa játéka életünk,
Mindig találkozunk, egymástól nem menekülhetünk.
Titkon mindketten reméljük, hogy ez örökre így marad,
Hogy tudjuk a másikról, élete minként halad....

Mond mért szeretsz te mást?
És én csak téged?
Mért másnak örülsz úgy ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,én nem engedlek oly könnyen el.

Az ujjaimat nem csak ki-be irányba mozgattam hanem körbe is, illetve a két ujjat széttárva kideríteni mekkorára lehet kitágítani, de aztán meguntam a játszadozást, kihúztam, majd a számban rakva az ujjakat lenyaltam a nőből szerzett nedvességet. Úgy gondoltam itt az idő a két nemiszerv találkozásának, így felálltam és a fotel karfáira támaszkodva beküldtem a kígyót a barlangjába. Már az elején rákapcsoltam aminek megvolt az eredménye, mert sorozatosan jöttek a vad nyögések és vele együtt...

Kezdett kellemes lenni, ahogy ujjaival matat odalent. Mikor lecsupaszította nagyajkaiamat megkért, hogy álljak négykézláb és akkor a popsilyukam körényéről is eltávolította a kósza szőrszálakat. Most már aztán végképp felizgultam. Váratlanul megszólal – Kész! Csinálhattad volna még egy kicsit – mondtam majdnem. Visszafeküdtem a hátamra. Angi kinyomott egy kis krémet a kezére, rám néz – Bekenhetem? – bólogatok. Ahogy krémes ujjai végigsiklottak puncimon majdnem elélveztem. Biztos már tiszta...

Azonnal abbahagyta, felült, és ráigazította a punciját a szerszámomra. A külseje egy kicsit száraz volt, de azért könnyen becsúszott. Ebben a pózban megálltunk, és elkezdtem csókolni, ahol csak értem. Ettől a mozgástól felizgult újra. Miközben harapdáltam a vállát, és a nyakát, ő finoman elkezdett mozogni rajtam, majd mikor már annyira akarta a dolgot, hátralökött, és elkezdett iszonyatos sebességgel lovagolni. Nem kellett sok idő, de nekem se. Igazából az indított el, ahogy figyeltem...

Egyik lábamat a vállára raktam, hogy könnyebben hozzám férjen. Ekkora már a tangámat rég feleslegesnek tartotta, kérdő pillantására csak egy mosollyal feleltem. A vékony anyag hangos reccsenéssel hasadt szét. Ahogy nyelvével, ajkával fogaival izgatott, egyre kevésbé bírtam magammal. Megszűnt a külvilág, csak őt láttam magam előtt, egyetlen célként az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb magamban érezhessem. Halk zihálásom egyre erősödött, nyelve útját halk sikolyok, elfojtott sóhajok...

Víz lenni az élet tengerében,
Vagy csak kék az égen;
Gyermek, a sors kezében,
Álom, a létezésben.

Ami őt élővé teszi, engem depresszál,
Nekem a világban az ember,
Neki a szépség
Fáj

A kedvesem ezzel szemben átadta magát az élvezetnek és szopott, élvezett, nyomta lucskos réseit a játékos ujjakra ... Nagyon jól érezte magát és elhatározta, hogy ezen a hétvégén átadja magát ennek a három férfinek, bármit is fognak vele csinálni... Izgatóan hallgatta már a legutóbbi bulikban is a férfiak duruzsoló, izgató terveit és azóta folyamatosan erről ábrándozott... Most itt az autó sötét hátsó ülésén, a két férfi izgató simogatása, csókjai, ujjazása, cirógatása közben örömmel kezdte...