Írásaim

Nem tudom hogy írhatnék szépet,
nem tudom mondhatnék e merészet.
Nem tudom mi van vélem,
hiányzol a nap minden percében!
...

Nyaltam már néhány perce, amikor éreztem, hogy mindjárt elmegy, ekkor bedugtam neki az ujjaimat is. Összerándult a teste és nagy nyögések között elélvezett, de én csak nyaltam tovább. Néhány orgazmussal később feltérdelt az ágyra és mondta, hogy tegyem a farkam a melle közé a többit majd ő elintézi...

Ráülsz a combjaimra, hozzám dőlsz, és közben hátul megkötözöd kezemet. Közben én próbálom hegyes melleidet nyalogatni, a számba venni. Felállsz. Én ülök a széken meredező szerszámmal. Lassan, finoman, erotikusan elkezdesz táncolni. Simogatod magad... a melleidet, a hasadat, combjaidat. Szeméremdombjaid közt végighúzod ujjaidat, majd megízleled...

Fényként jöttél életembe,
s könnycseppként távozol.
Te ki szívem így megdobogtatta, most örökre búcsúzol.
...

Egy szép nyári este megismertelek
Megláttalak és megszerettelek
Csak egy tánc volt, mit Tőled kaptam én
Csak egy tánc volt, és szívem a Tiéd
Kezem reszketett, szívem...

Csendben ragyog a Hold.
Talán boldog most.
Játszanak a csillagok.
Elhagyatottan kóborlok.
...

Még álmodsz, de válladon már a valóság ujjait érzed,
Még ölelsz boldogan, de a hajnal fénye mindent feléget,
Még látod mozgó ajkait, de a csend vesz körül téged,
...

Telihold, félhomály, csillagok
Árván, magányosan sétálok.
Fognám kezed, de nem találom,
Egyedül vagyok ezen a világon.
...

Kábultan merengő emlékek forgolódó táncát nézem,
sejtelmes szépségük elillan, halkan hull a mélybe...

Csak egy ölelés volt,
De még most is érzem,
Ahogy két karod átfon,
Túl a messzeségen,
Hát ölelj még kérlek,
Megint ugyanúgy...
...