Írásaim

Első pillantásra beléd szerettem.
Minden találkozást, minden percet kerestem...

Szívem hánykódik
A mélység tengerén.
Néha a partot mossa,
Vagy ring a mély ölén...

Szeretnék szív lenni, mely
benned ragyogna,
Egy könnycsepp, mely arcodon
lefolyna...

Én csak akkor élek, hogyha
hozzád érek,
S Te szebbé teszed minden éjszakám...

Éjjel küldtem angyalokat, hogy vigyázzanak rád,
De ők gyorsan visszajöttek hozzám...

Amikor megérinted a mellbimbómat érzem, hogy egy forró érzés lesz a hasamban és libabőrös leszek... teljesen, az egész testemen.... érzem, ahogyan a kezed lejjebb csúszik, majd a jobb kezeddel elkezded egyre feljebb húzni a szoknyámat...

Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes: Gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd, levetem.” Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya...

Harriet bízott benne, korábbi gyöngéd szeretkezésük az este elmélyítette a férfi iránti érzéseit, és semmit sem akart kevésbé, mint jelét adni annak, hogy nem méltányolja a férfi kifinomult játékait, úgyhogy tette, amit az kívánt tőle. A jéghideg törülköző, amit felhevült hasára terítettek, szinte sokkolta...

Szorosan magához ölelt, majd vörös ajkamba csókolt. Félresimította hajtincsemet az arcomból. Egyre jobban elernyedtem karjaiban. Aztán lassan elkezdte kigombolni blúzomat. Türelmesen, ahogyan a vadász vár a vadra...

Lassan kigomboltam az egyetlen akadályt mely közém és mellei közé férkőzött. Széthajtottam blúzát, de nem tettem semmi komolyabb próbálkozást, hiszen már a puszta látvány megtette hatását. Végig masszíroztam a szegycsontját, mire Ő feltartotta a kezeit, mintha megadta volna magát.