Írásaim

Ne félj, ha egyszer szétfoszlik az álmod,
Ha néha a fehéret is feketének látod.
Ha bánat bántana mégis,
Ne keseregj, kacagj azért is...

Szívembe zártalak,
Elrejtőzve vártalak.
Rózsákkal ébredtem,
Elbújtál az édenben...

Hetekig csak vele álmodtam,
Minden percben őrá gondoltam,
Ha becsuktam a szemem, őt láttam,
Feledni nem bírtam, csak vártam...

Álmomban mindig láttalak,
De téged soha nem találtalak.
Álomvilágban élek, veled álmodom,
S mikor felébredek, hiányzol nagyon...

...Nekem is volt egy nagy vágyam;
éljek boldogan, vidáman.
Ez még könnyűnak is tűnik,
de az emberek felgyűrik...

Ezt a verset annak írom,
ki megfogta szívemet,
ki fogta, tartotta,
s végül elengedte és megvetett...

Elsöpörte sötétség,
Csak pór, csak az maradt utána,
S elhagyottan vergődik a homályba.

Vörös tűz és sötétség,
Szellemek suhognak utána,
Vérengző gyilkosok,...

De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...

Éjjel hazavitt. Az autót leállította a házam előtt, és a kezét hirtelen rácsúsztatta a combomra. Éreztem, vagy azonnal leállítom a történést, vagy nincs visszaút. Szó nélkül ültem mellette és testem valami ismerős forróság öntötte el, amit oly nagyon szeretek...