Írásaim

Nem zavarta, hogy fájdalmat okoz. Csak azt érezte, hogy magáévá kell tennie a lányt, ennyire még sohasem uralkodott el rajta a vágy. Letépte róla a lenge nyári ruhát, kiszabadította magát a farmerjából, a művelet elég sokáig tartott, ugyanis fél kézzel még mindig fogta a lányt, nehogy elfusson. A biztonság kedvéért még egy pofont is lekevert neki, nehogy sikítani kezdjen...

Éget a vágy,szenvedek
Mert tiéd soha nem lehetek.
Átsírt éjszakák,versek sora
Miért nem leszel enyém soha? ...

A Festő az állványhoz lépett. Palettájáról elővette a vérvörös festéket, s egy vékony ecsetet kiválasztott.
A finom arcbőrre egy piros kis foltot pöttyintett, majd ezzel a színnel az arcot rózsázta ki.
Kék, mint az ég. - mondta magának.
Világoskék lett a lány írisze.
Hmm… elég a sok babaarcú szépségből.
Jöjjön egy titokzatos- s szép sötétbarna lett a haj...

Visszatérsz az álmomba minden éjjel,
könnyes párnám szorítom magamhoz
remegő kézzel.
Arról álmodok, hogy újra Veled lehetek,
de az álom már megszűnt,
ezért soha...

Ha nézem a csillagokat,
mindig Rád gondolok,
álmomban azt suttogom,
hogy csak a Tiéd vagyok...

A vágyak, melyek nem teljesülnek soha.
Az álmok, melynek képeit belepte a moha.
Az ébrenlét és az álom közt lebegek mindig,
S nem jutunk el az álom végéig...

Szóval, ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Egész a délutánig. Már 3 éve volt egy "baráto...