Írásaim

Kárhozni,hogy dob,ki dobni tud,
hogy minden keselyű bagzani jár este,
köztük a holló csak futva tud,
elérni,bújni éj sötétbe...

l

Ülök a monitor előtt. Mereven bámulom. Most már tudom mi a félelem.
Először csak a hangok voltak. Vijjogva csaptak le, hogy vércseként tépjenek ki darabot a görcsbe rándult gyomromból. Nem maradt más utánuk csak a csend, a dermedtség. Azt mondták, én hangokkal jelenítem meg a világot. Van neki neve, de nem jut eszembe. Azt ám senki nem mondta, hogy az „igazság-algoritmus” rosszra cserélődött bennem. Amely megmondja, hogy EZ, a valóság szigorú határvonala, AMAZ, meg a képzelet szeretem-elmosódott...

Miért hiszik a férfiak,hogy a nők értük vannak
úgy viselkednek mintha ők lennének az urak.
Amikor magkapják,amit akarnak
igérik felhívnak de a telefon csak hallgat...

Nézlek végtelen álmodban. Melletted vagyok, ágyad fejénél… Hosszú, piros-fekete tunikát viselsz, a felsőrészén hímzésekkel. Virágok, azt hiszem, de nem nézem őket. Búcsúzom tőled az utolsó búcsúval, babácskám…

Te olyan vagy nekem, mint testnek a kenyér,
mint tavaszi szellő fűszere a földnek,
Te vagy az én életem és értelmem ...