Írásaim

Törött szárnyú angyal vagyok
Engem száműztek a Földre
Bűnös vagyok, egy lázadó elitélt
S ezért büntetésben kell élnem örökre...

Neeem. Ennél sokkal jobban megdöbbentett az, hogy nem éri eső. Úgy, ahogy mondom.
A férfi teljesen száraz volt. A páncéljával együtt. Kisöpörtem a hajam a szememből, hogy jobban szemügyre vehessem.
Bár nem mozdult, mindig előttünk volt, akár egy délibáb.
Harmincas éveiben járhatott, vonásai szigorúak voltak, szája szorosan összeszorítva sok ránccal körülvéve. Ritkán mosolyoghatott. A szeme azonban szomorú volt, ez mutatta, hogy érző lényről van szó...

Sötét lett, mikor elmentél,
bár egy reménysugár most újra kél.
Örülök, hogy újra van napsugár,
de van, mikor a napba nézni fáj...

A világban több millió ember éhez,
A földön sok gyermektől hallod:
"Anya, én félek!" ...

A boldogság, mint röpke pillanat,
úgy illan el egy másodperc alatt.
Azt hisszük, hogy örökké tart,
és minden nap ugyanúgy hat,
pedig a rózsaszín köd, mi szemünk előtt...

Lassanként éreztem az álom ólomcsizmáit a szememen és a pilláim titkos kódként zárták le a szemhéjamat... Aztán szépen, lassan, nyugodtan elaludtam.
Álmomban is vele voltam. Ott ültem mellette, néztük a holdfényt és fogta a kezem...