Írásaim

Felzúg az őszi szél
Egy féltett üzenetről mesél...
Ha újra hallhatnám
Az időt is vissza forgatnám...

Itt villant be az a furcsa gondolat, hogy tulajdonképp azt sem tudom, hogy kerültem ide. Más körülmények között ettől biztosan megijedtem volna, és ezen kezdtem volna lázasan gondolkodni, most azonban a kíváncsiság felülkerekedett rajtam, és folytattam a szoba felfedezését. Elhaladtam a szekrények mellett, különösebb figyelmet nem fordítva rájuk. A szoba közepén lévő mécses irányába indultam...

Hogy a hasonló lázadás lehetőségét elkerüljék, a hadvezetést megreformálták. Többé nem kerülhetett a teljes Űrgárdista Sereg irányítása egyetlen kézbe, ezért az addig egyetlen sereget képző haderőt felszabdalták Űrgárdista Káptalanokra. Minden Káptalan egyedi jegyekkel rendelkezett, és egységeikbe az alapítójuk, vagyis Primarchájuk, génjeit ültették bele. A Birodalmat részekre osztották, ezekre kihelyeztek egy-egy Káptalant, hogy tűzzel-vassal őrizzék a békét...

Kényes, kellemes, kicsorbult kékség,
kába képzelet, kecses, konok kacérság,
Korokat keserítő, kölcsönös keménység,
Kezdődő kapcsolatok, korai kérések ...

Úgyérzem leírni nem lessz könnyű dolog,
de ha már ez a cím hát megpróbálkozom.
Szóval milyen is ő, hát ő a tökéletes nő...