Írásaim

Amíg csak élek, én mindíg itt maradok
A világon amibe, születtem és meghalok
Pörög az élet, a keleti régióban
És startolok Bucival, a nagy hajrában ...

Te tudod, de hinni nem akarod
Hazugság, ámítás az élet
Tagadó, elnyomó, veszett
Haldokló emberi világotok véges ...

A pillanat alatt
Melyben benne van az élet
Akkor tudod meg
Mire volt jó léted ...

A szerelem csak jött, nem kérdezett
szélsebesen száguldott, s elvitte szívemet! ...

A szikla mögül félkezű Vilmos lovag kikiálta - Gyere sárkány, perzselj meg!
Az sárkány pediglen kénköves lángot lövelle az karóra húzott páncélzatra, de hát annyit ártott néki, mint kisded a vasbográcsnak. Csak fújá, fújá a lángot egyre dühösebben, míg egyszercsak egy fuvallat nem sok, annyi sem jöve ki a száján...

Oly gyönyörű voltál,
Ezt mondták és elhitted.
Hófehér rózsaszál,
Minden elmúlik egyszer...

Csak álltam a kifagyott buszmegállóban a távolban kutya ugatott és nem tudtam hallok e még újra emberi hangot. Kiderengtem. Minden sivár volt sötét .. távolról a tó fényei villóztak. Kitettem a kezem. A hüvelyk ujjamat felfelé fordítottam és neki vágtam az útnak...

Egy átlagosnak tűnő nap kezdődött akkor,
Még nem gondoltam hogy egy élet véget ér akkor.
Egy olyan emberi élet lelte végét,
mely nélkül életem nem élhetném! ...