Írásaim

Ó, Júlia totálisan beládzúgtam!
Legyél a nőm, s olyat mondanak majd, hogy hűha!
Add nekem a szíved,
S megbecsülöm majd műved...

A szív akár egy ősrégi doboz bezárul
Minden dobogása, megrándul
S majdan e doboz kinyílik
S e szív felé szeretett áramlik
Meg tanul újra szeretni és szenvedni
Talán...

Az ég beborul
S belőle millió könnycsepp hull
Minden gondolatom kifordul
S aztán megbénul ...

Természetesen a táncosoknak tartottak egy kis bulit ismerkedésre, táncolásra. Az ismerkedés nem nagyon ment, hisz mind más nyelvűek voltunk, de valahogy elgagyogtunk angolul és végülis közös lett a buli. De akkor egyszercsak valaki egy lassú számot kért. Leültem. Pár másodpercig felhevülten néztem a táncolókat, majd egyre inkább elkeseredtem, hogy nekem miért nincs párom...

Apró könnycsepp hullik végig arcomon,
De nincs ki, megérdemelje
Bár olykor egy biztonságot nyújtó kéz simít végig vállamon
De nem engedem, hogy elhiggye
Hogy szerelmem...

Szeretlek téged és meghalnék érted,
Szeretlek téged amíg csak élek ...

Szép szerelmemnek
szól eze az üzenet
szeretlek téged
ezt ne feledd...

Gondolataim, mint a tenger vihar előtt kavarognak a fejembe. Úgy érzem, becsaptak... pedig nem. Már nem tudok mit hinni. Ő, akire szinte felnéztem, csodáltam minden mozdulatát aztán még is csalódnom kellett, ő is ugyan olyan, de talán rosszabb. Mikor még volt közös jövőnk értette minden gondolatom és mozdulataimból tudta, mit gondolok. Most hogy szétváltunk... semmi nem maradt meg belőlem számára... nem emlékszik ki vagyok...