Teremtés

Settenkedek az ebédlőben (reggeliző perpill ugye) a tálaló fém pitlik mellett, persze mostanra már üres mindegyik. Se rántotta, se tükörtojás, se virsli, se semmi, csak a sor végén a műanyag zárt tartóban kornyadozik még pár tenyérnyi, rombusz alakú helyi kenyérke. Este még friss volt mind, most már csak maradék, amit a reggel hatkor a terepre kivonuló srácok meghagytak.
Elvágok egyet félbe a nyikaszáj bicskámmal (tantó formájú, na), és elindulok a hűtő felé, melynek tartalmát kívülről ismerem. Pár lépés csak, közben arra gondolok hogy jó-jó a Kiri meg a nevetőtehenes sajt, de most úgy az 51. nap után már kissé unalmas. Valami finomat, valami sárgát, valami nagyot vizionálok...
Nyitom az ajtót és -se villámlás, se mennydörgés, se fanfárok mennyei zenéje-, egyszerűen ott egy épp csak megbontott csomag Cheddar szeletelt sajt.



Na, én így teremtek... se fák, se kövek se bokrok se idegbajos apró mütyürök amik előbb utóbb felforgatnak mindent meg halomra lövik egymást -többnyire az én nevemben ugye- csak boldogságosság :)