Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Friss hozzászólások
golyó56: Csúcs ahogy kigúnyolod a fociő...
2024-05-23 17:35
kaliban: Nagyon tetszett! Jó kis doppin...
2024-05-23 17:23
laci78: mikorra várható a folytatás, S...
2024-05-22 07:29
kivancsigi13: Tetszett a történet, kár, hogy...
2024-05-21 22:01
Materdoloroza: Ez is nagyon bejött! Még! Még!...
2024-05-16 12:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Jutalom

Bevezető:
 
Egy cég főnöke vagyok, ahol van egy kiemelkedően teljesítő férfi munkatársunk, de a cég vezetése pénzt nem tud adni, viszont szeretnék ha elismerném valahogyan ennek a teljesítménynek az értékét. Régóta hallom pletykákból, hogy tetszem a pasinak és ő is szimpatikus nekem, innen jött az ötlet, hogy odaadom magam ajándékba. Miközben ezt elővezettem – hogy mit szólna a jutalmazás ilyen formájához, és hogy ettől még nem ő lesz a főnök, stb. – belépett a titkárom, akivel már régóta szoktunk segíteni egymáson. Kérdeztem, hogy baj lenne-e, ha ő is részt venne a jutalmazásban, és mivel haverok voltak, nem mondott nemet. Innentől már nem beszélgettünk, hanem megjutalmaztuk egymást
 
* * *
 
Értekezleten voltam Sopronban, ahol sok területi képviselő volt jelen a világ minden tájáról. Ezért is esett különösen jól, amikor a tulajdonosok képviselője külön dicséretben részesítette az általam vezetett részleget, követendő példaként állítva egyik projektünket, amivel nem kis nyereséget zsebeltünk be, és nem utolsósorban reklámként is tudtuk alkalmazni, nem csak referencia munkaként mások előtt. Engem is név szerint kiemelt, mint egy olyan vezetőt, aki figyelemmel kíséri és ad is a beosztottjai véleményére, valamint aki felfedezi a tehetségeket és teret is enged azok jó ötleteinek. Megemlítette Alex nevét is. Neki általam küldött gratulációt és vele kapcsolatban még annyit említett meg, hogy anyagi jutalomban kizárólag azért nem részesítik őt hivatalból külön is, mert a project nyereségéből - mint értelmi szerzőt - amúgyis őt illette az ilyenkor szokásos harminc százalék. Előléptetésére akkor fognak gondolni, ha üresedés lesz. Mivel most pillanatnyilag ilyen nincs, saját hatáskörömben eldönthetem, adok-e neki külön jutalmat vagy csak fontosabb feladatok megbízásával szeretném elismerni a munkáját. Nekem címezve pedig kifejezte abbéli bizodalmát, hogy megtalálom az ezzel kapcsolatos legjobb megoldást, mert ha már az én felfedezettem, nekem sem érdekem, hogy elkallódjon egy efféle tehetség avagy a vetélytársakat erősítse a jövőben a szakértelme. 
Tehát szabad kezet kaptam, hogy kinevezhetem saját főmunkatársammá, titkárommá - ilyenből több is lehetett volna - avagy a rendelkezésre álló keretből anyagi elismerést adhatok, esetleg egyéb módon fejezem ki elismerésemet. Komolyan gondolkodóba esni aznap már nem tudtam ezen, mert más, érdekes témák is terítékre kerültek, később pedig a pihenésre, lazulásra szánt percekben másokkal váltottunk szakmai és - régebbi ismerősök esetében - személyes információkat.
Meghagytam titkáromnak, Lacinak, hogy ő is jegyezze fel, hazatértünkkor Alexnek találjunk majd ki valamit, merthogy a vezetőség ilyesfajta ajánlásait okosabb volt teljesíteni, ha önmagunknak sem akarunk kellemetlen perceket szerezni egy esetleges jövőbeni megbeszélésen. 
 
A hazafelé vezető úton ez ismét eszembe jutott.
- Te, Laci. Szerinted melyik változatot kéne alkalmaznom Alex esetében? Esetleg most lenne valami  jó ötleted erre is?
Azért így tettem fel a kérdést titkáromnak, mert valóban jó ötletei szoktak lenni, bármivel kapcsolatban és áthidaló javaslatai pedig sokszor inkább voltak brilliánsak, mint szimplán használhatóak. 
 
Tudni kell ehhez, hogy nős, szereti a feleségét, de ettől függetlenül szinte munkaköri kötelességének érzi azt, hogy a főnökét (engem) átsegítsen a komolyabb lelki kríziseknek látszó akadályokon és teszi ezt olyan természetességgel, mint amilyen természetességgel az egyéb teendőit is végzi. Ezért semmilyen anyagi vagy más ellenszolgáltatást nem hajlandó elfogadni, de ha valaki veszi magának a bátorságot és azt meri állítani, hogy szerelmes belém, hát az nagyon hamar a padlón találja magát, miközben lépten-nyomon a feleségéről áradozik. Egyik munkatársunk egy esetben egy vita kapcsán, úgy fejezte ki magát, hogy Laci nyal nekem. A következő pillanatban kedves munkatársunk nyalta a padlót. Pedig ez az állítása, ha szó szerint vesszük, néha tényleg megesett és nem is csinálta rosszul. 
Az első ilyen eset akkor történt, amikor tudomásomra jutott, hogy férjem megcsalt. Illik ezt pontosítanom: amikor első alkalommal tudomást szereztem férjem hűtlenségéről. Merthogy azóta több alkalommal is bizonyította, nem csak az  otthoni káposztát szereti töltögetni. Szóva az első ilyen alkalommal nagyon kibuktam és az irodában sírtam ki magam amikor azt hittem, nincs is már bent senki. Tévedtem. Laci tanúja volt. Mondta, meghallgat, hát elmondtam neki. 
- És most azt hiszed, hogy azért történt, mert te nem vagy elég szép?! - mondta, inkább kijelentve mint kérdezve ezt. Aztán az ajtóhoz ment, hangtalanul ráfordította a kulcsot és hozzám lépett. Éppen tiltakozni akartam, hogy ugyan már, ne tegyen olyat, meg nem szükséges… De ő csak kézen fogott, bekapcsolt egy lágy zenét és táncolt velem. Egy idő után ismét megeredtek a könnyeim az önsajnálattól és ekkor hajam simogatását abbahagyva lentebbi területeket is simogatott. Nem illetlenül, csak a nyakam, vállam… De úgy, hogy rövidesen a zokogás sóhajtásokra váltott nálam. Ekkor megpuszilta a homlokom és amikor feljebb emeltem az arcom, hogy a szemeit is lássam - ugyan mi járhat most a fejében - akkor átváltott a számra. Az érzékeimet már előző simogatása is felpezsdítette, így ezek a csókok, megspékelve azokkal az érzésekkel, amiket keze érintése immár teljes testem bebarangolva okozott, teljesen elolvasztott. Innentől nyert ügye volt. Már eszembe se jutott saját szerencsétlenségemen gondolkodni. Sőt, már nem is szerencsétlennek éreztem magam, csak egy nőnek, akit kívánnak. Mi tagadás, én is kívántam őt. 
Nos, az a kielégülés és minden egyéb amit akkor tőle kaptam, valóban átbillentett az önsajnálaton. Innentől kezdve, ha férjem máshol kereste a boldogságát és engem emiatt elhanyagolt, én is megtaláltam a számításomat másutt. Nem, nem mindig Laci volt a kisegítő ebben, bár akkor elég furán alakult a dolog. 
Visszatérve az első megvigasztalásomra, Laci nem élt vissza a helyzettel, sőt! Ezt úgy kell érteni, hogy kinyalt és ujjazott és minden más lehető módon éreztette velem, hogy kívánatos nő vagyok, de dugni nem akart. Nem mintha nem állt volna fel neki. Ó, dehogynem.  A kősziklát róla mintázhatták volna meg, annyira kemény volt. De mikor érte nyúltam, így szólt:
- Kérlek Anikó. Nem szükséges viszonozni. Ezzel csak azt akartam neked bizonyítani, hogy annyira kívánatos és szép nő vagy, hogy még egy magamfajta szerelmes férfi is hajlandó áldozni szépséged előtt. Ha ezt nem látod eléggé bizonyítottnak így is, akkor is aludjunk rá egyet. Addig te eldöntheted, mennyire akarsz bosszút állni a férjeden, megéri-e neked és hagysz nekem is időt arra, hogy megbocsássak önmagamnak amiért megcsaltam a szerelmem. Tartalak annyira intelligensnek, hogy nem élsz vissza ezzel a titokkal és azért is, hogy el tudd dönteni mit szeretnél a jövőben. Hogy mit vársz tőlem. 
Mikor közbe akartam szólni, gyorsan megelőzött:
- Ne, most ne mondj erre semmit légy szíves. Aludj rá egyet és ha holnap is akarsz engem, akkor megbeszéljük, hogyan tovább. Jó?
- Persze. 
A jövőben ilyen soha többé nem került szóba. Bár nem beszéltünk róla, de másnap szavak nélkül is a tudomására hoztam, hogy fejezze be amit elkezdett. Ekkor már nem ellenkezett, megadta amire vágytam tőle. Tudomásul vette, hogy a kíváncsiságom nagyobb volt, mint az érzéseim a férjem iránt. Ha emiatt bárki elítél és tisztességtelen nőnek, asszonynak gondol, annak javaslom, gondolja át, ki, kit csalt meg és hogy én addig mindig hű voltam hozzá. Akkor se volt tervbe véve, de nem bántam meg, hogy Laci elcsábított. Valaki azt mondta egyszer, hogy a férfiak csak akkor lépnek félre, ha otthon nem kapják meg ami "jár" nekik. Ebben az esetben azonban szerintem inkább arról lehetett szó, hogy  az újdonság varázsa erősebb volt, mint az otthoni kínálat. Én ezek után is igyekeztem őt mindenben kiszolgálni, mert mindentől függetlenül szerettem őt. Kivétel csak olyankor történhetett, amikor éppen olyankor gondolt rám, mikor én meg - hosszú koplalás után - másutt laktam jól aznap. 
 
  Bár Laci azt is mindig szem előtt tartotta, hogy ettől nem lett ő a főnök. Csak néha, amikor együtt voltunk. Mert ez - hanem is sűrűn - de megismétlődött. Neki csak egyetlen egyszer volt szüksége rám. Nem mondta el az okát. Ez kicsit zavart is, hiszen én a bizalmamba fogadtam őt. De elfogadtam, hiszen tényleg sokat segített kilábalnom a "bizonytalanságból". A dolog pikantériája, hogy később éppen Krisztitől, feleségétől tudtam meg a részleteket.
 
Ezeket csak azért tartottam szükségesnek közölni, hogy ne lepődjön meg senki, amikor a feltett kérdésemre, nyíltan ezt válaszolta:
- Tudom, hogy nem vagy garasos drága Anikó, de azt is tudom, hogy Alex sokkal jobban örülne a jutalomnak, ha azt nem pénzben kaphatná meg. Ha mondjuk te lennél a jutalma, azzal azt is elérhetnéd nála, hogy jó ideig nem vált munkahelyet.
Picit meglepődtem.
- Gondolod, hogy bejövök neki mint nő? Na és ha igen? Lehet, hogy éppen emiatt keres majd másik céget magának, ahol a vezető erkölcse nem ennyire laza.
- Ezt ne hidd! Ő nem prűd és tudja helyén kezelni a dolgokat. Na és eddig nem mondtam, de az ő feleségét is elcsábította a férjed, emiatt talán sajnál is téged.
- Ó. Én arról nem is tudtam. De ha csak sajnálatból…
- Eszedbe ne jusson! Hány férfi bizonyította neked már kedves, hogy a férfiak nem sajnálnak, hanem kívánnak téged?! Vagy az nem elég bizonyíték, hogy még arra is képesek voltak egyesek, hogy osztozzanak rajtad? Nem állíthatod, hogy ne tudtak volna egymásról. - kacsintott rám, arra az esetre célozva amikor életem első szendvicsébe hajszoltam két szerencsétlen pasit. Bár annyira nem kellett egyiket se hajszolni, sokkal inkább visszafogni, és akkor egyáltalán nem tűnt egyik se úgy, mint aki szerencsétlennek érzi magát. Mi tagadás, én is jól éreztem magam akkor. Életem első láncorgazmusát akkor éltem át először és utoljára. Emlékezetes marad hát és egyáltalán nem ellenkeznék egy ismétlés ellen. 
- Te szemét! Ugye ezt nem véletlen juttattad eszembe? - kiabáltam dühöt tettetve, de csak azért mert másért  vörösödött el a fejem.
- Nyugi kedves főnökasszony. Te ötletet kértél, én adtam. Tudod, hogy nem muszáj megfogadnod, de azt is, hogy eddig sose adtam rossz tanácsot.
- Te tudsz valamit! Mondd el kérlek!
- Igen. Beszélgettem Alex-el és ő mondta, hogy gondolkodik egy váltáson. Nem a párját akarja lecserélni. Ő is úgy van vele, mint te a sajátoddal. Se vele, se nélküle. Munkahelyváltás jutott eszébe, de még nincs konkrét elképzelése. Engem kérdezett, tudok-e ajánlani neki valami jót.
- Mire te?
- Azt tanácsoltam, hogy legyen türelemmel, hátha nem is lesz szükség rá.
- Ezért mondtad nekem előbb…
- Igaz. Most már ezt is tudod. De nem muszáj így megtartanod. Az is lehet, hogy főtanácsadói cím is elég lenne neki, bár nem gondolom cím-hajhásznak. Nem szenved rangkórságban és nem is hülye, mert tudja, hogy bármilyen "cím" mellett is ugyanazt kellene csinálnia továbbra is. 
- Emellett tudja amit mindenki. Hogy te vagy az igazi jobbkezem. 
 
Hazatérve úgy intéztük, hogy másnap délutánra már csak hárman maradjunk az irodában. Laci is mehetett volna haza, de arra hivatkozott, hogy még van bent dolga, így maradt. Pedig tudtam, hogy semmi halaszthatatlan nincs neki. Ami esetleg lett volna, azt is nyugodtan elintézhette volna otthonról. Talán nem bízott meg mégsem annyira Alexben, mint mutatta. Vagy csak a kíváncsiság hajtotta. Nem tettem szóvá és amúgy is nagyfiú már. Csak tudja mikor, mit, miért tesz?!
Hogy megkönnyítsem a döntést Alexnek, eléggé kiöltöztem a megbeszélésre. Magamról tudom, hogy egy harminc éves nő, 2 gyerek után már nem úgy vonzó, mint egy harmatos tinilány, de a 178 cm-es magasságomhoz szőke, középhosszú haj, telt mellek, karcsú derék, edzett lábak és fenék társul, ami mások szerint, még mindig vonzóvá tesz a férfiak szemében. Sokak szerint a szem a lélek tükre, amire szintén nem lehet panaszom, mert édesapám kifejező, égszínkék szemét örököltem, ami nyugalmi állapotban halvány zöldes árnyalatot kap, de ha ideges vagy izgatott leszek akkor hajlamos egészen a tengerkékig elsötétülni. Mivel hivatalban voltam, túl izgató viselet nem illett volna, ezért egy fekete, combközépig érő, testhez tapadó, egyberészes ruha mellett döntöttem. Ehhez egy hófehér csipke cicifix és hozzá illő bugyi, valamint ezekkel harmonizáló hófehér cipő került. Frissen epilált lábaimnak másra nem is volt szükségük. 
Alex szokott eleganciával öltözve üdvözölt és az asztalommal szembeni karosszékbe telepedett. Sötétbarna, csíkos öltönye kiemelte fekete haját, harmonizált dióbarna szemével, csókos ajkával. Picit irigyeltem a fotelt, amibe letette a dögös fenekét, de mégse kérhettem, hogy maradjon állva a kedvemért. Elég hosszú tárgyalásnak néztünk elébe, mert nem terveztem könnyű prédának beállítva magam, egyből lerohanni az ajánlatommal. A jutalom akkor érvényesül igazán, ha tudatosítjuk az illetővel, hogy ő azt kiérdemelte. Az pedig, hogy szerinte én őt mennyire érdemeltem volna ki, még eldöntendő kérdés maradt.
 
- Szia. Mint tudod, az utolsó értekezleten a vezetőség külön kiemelte a területünk munkásságát. Ebben neked is volt részed és megkértek, tolmácsoljam a gratulációjukat.
- Köszönöm szépen. Amit azért a melóért kaptam, az már kellő elismerés volt. Ez csak hab a tortán - kacsintott rám.
- Nos, a vezetőség ezen felül is elismerné a munkánkat, de pillanatnyilag nincs ötletük, hogy ezt miként tehetnék.
- Értem én. Azok ott fent kiöregedtek a szakmából, ha ez is gondot okoz nekik. - viccelődött ismét. Bár elképzelhető, hogy komolyan gondolta. 
- Szerintük ez közös érdemünk. Neked és nekem is.
- Elismerésem főnökasszony. Nekünk. 
- Te sose tudsz komoly lenni? Legalább ilyen helyzetben ne viccelődj folyton. - kértem.
- Hát mi azzal a gond, ha szeretlek mosolyogni látni? Sokkal csinosabb vagy amikor, nem vagy olyan halálosan komoly.
Nocsak, flörtöl velem?! Ez talán megkönnyíti a tervem. Hangosan viszont óvatosan érdeklődtem:
- Te mit tudnál elképzelni a cég részéről elismerésként az anyagiakon kívül? Magasabb beosztás? Vagy más?
- Nem is tudom. Magasabb beosztásra vagyis területi képviseletre nem számíthatok, ezt tudom. Mit kérhetnék még mást?
- Az számítana, hogy engem többször láthass mosolyogni? - kérdeztem évődve, aminek részéről fülig érő mosoly lett a következménye.
- Igen, sokat nyomna most az önbecsülésemen.
Ezt viszont már halálosan komolyan mondta. 
- Hajlandó lennél tenni is ezért valamit? 
- Ez most beugratós kérdés, ugye?
- Nem, egyáltalán nem az. - vettem egy nagy levegőt - Na, akkor elmondom, hogy mi volt Laci ötlete. Azon van a hangsúly, hogy az ő ötlete volt, nem az enyém. De kérlek ígérd meg, hogy nem mondasz rá elsőre semmit és később is köztünk marad ez a beszélgetés. Ok?
- Természetesen kedves Anikó. 
Nem tettem szóvá, hogy hivatali időben még Lacinak se vagyok Anikó, inkább folytattam. 
- Tudod, hogy Laci véleményére sokat adok. Jó ötletei szoktak lenni. A vezetőség kéréseit, meg sose szabad figyelmen kívül hagyni. Nekem meg külön felhívták a figyelmem, hogy elvárják tőlem, hogy valami plusszal honoráljam az erőfeszítéseidet. Hazafelé jövet rákérdeztem Lacira, hogy ő mit javasol és igencsak meglepett. Azzal kezdte, hogy tudja, hogy te kívánsz engem mint nőt. - itt rövid szünetet tartottam, részben a hatás kedvéért, másrészt lehetőséget adva neki a tiltakozásra. Nem tette. Sőt! Nagyon is érdeklődve nézett rám, hát muszáj volt folytatnom:
- Tudom, hogy családod van és nekem is. Ezért is tűnt abszurdnak Laci ötlete, hogy én lehetnék a külön jutalmad. A másik ok meg az, amiért ez abszurd, hogy a vezetőség erről hogyan szerezne tudomást, mert ugye éppen az ő kérésüket teljesítenénk ezzel - miközben nem verhetnénk nagy dobra - mert ez ugye nem az a szokványos jutalmazási keret amit bárkinek szívesen osztogatnék.
Ezt a pár mondatot majdnem egy szuszra hadartam el, ezért elfogyván a levegőm, muszáj volt szünetet tartanom. Csak néztem rá, gondoltam majd kiakad, ehelyett elgondolkodott.
- Ha szabad megjegyeznem ezzel kapcsolatban pusztán elméleti síkon annyit, hogy a vezetőség bármiről tudomást szerezhet. Ne haragudj érte, de lehet a nyitott házasságod miatt adták ezt a "feladatot" neked. Nem ítéllek el érte, de ha ezt bosszúnak szánnád, akkor köszönöm, de nem fogadnám el. Az nem titok, hogy mint embert nagyra tartalak és mint nőt, valóban kívánatosnak és szépnek, de ezzel nem vagyok egyedül. Szóval, szívesen venném, ha tényleg azért tennél ilyet, mert én is bejövök neked.
- Na várj! Azzal kezdtem ugyan, hogy nem az én ötletem volt, de ha mégis szóba hoztam neked, akkor nyilván gondoltam rá, hogy mi lenne ha. Ezzel együtt tehát én is tartalak annyira vonzónak, mint te engem. Csakhogy, ha ezt megtesszük és kiszivárog, akkor mindegy mi mit gondolunk a párunk akkor is tekintheti bosszúnak. Eddig nem került köztünk komolyan szóba a családunk, de tudnod kell, hogy még mindig szeretem a férjem. Csakhogy a szerelem rózsái elhervadnak, ha azokat nem ápolják kellőképpen. És én nem nevezném ápolásnak azt hogy pl az utolsó két hónapban a párom épphogy csak köszön nekem, noha egy ágyban alszunk. Tartottam magam, de a testnek is szüksége van gyengédségre. Tudom, hogy ő megszerzi másutt magának, hát akkor én néha miért ne tehetném meg?
Ekkor majdnem sírva fakadtam elkeseredésemben. Ő odajött hozzám, felemelt, gyengéden magához vont és csak ölelt. Elképesztően jól esett a teste közelsége, az ölelése, a kedvessége. Picit szipogtam a vállán és éppen készültem ránézni, mikor Laci halk köhécselésére lettünk figyelmesek. 
- Nos srácok, akkor ezek szerint tetszik nektek a jutalmazási ötletem. - jelentette ki komoly ábrázattal.
- Ha lehetne még egy javaslatom ehhez, azt ne itt, mert nem szeretnénk ha rátok nyitna bárki. Már el is intéztem egy semleges területen levő randit nektek. - mondta mosolyogva, azzal megnevezett egy osztályon felüli szállodát, ahol szobát foglalt nekünk. A szoba árában vacsora is szerepelt, amit egy különteremben, vagy saját lakosztályunkban is elfogyaszthattunk tetszésünk szerint. E megható figyelmessége megindított bennem valamit iránta. Ismét. Jó barát. És jó pasi is. 
- Nem kísérnétek el mindketten? - érdeklődtem pimasz tekintettel.
Egymásra néztek, majd döntöttek, majdnem egyszerre ugyanazt mondva:
- Részemről ok.
Ezen aztán jót nevettünk és el is indultunk. 
 
A vacsora finom volt amit a szobánkba kérettünk. A társaságuk nem különben. Mindketten figyelmesek voltak velem. Látszott rajtuk, hogy megértik egymást is mindenben. Vacsora után táncoltunk. Először Laci kért fel, aztán Alex is és a végén közöttük találtam magam. Nagyon élvezetes volt számomra, hogy mindketten egyszerre foglalkoztak velem. Míg Alex csókolt, addig Laci megszabadított a bugyimtól, aztán miközben ő nyalakodott alulról Alex kihámozott a többi ruhámból. 
Az összhang játékunkban nagyszerű volt ez után is, mindhármunkéban. Ezáltal sok élvezethez jutottunk. Ők is, én is. Csakhogy mivel ők ketten voltak, nekem többet juttattak. Talán mégse mindig a méret a lényeg, mint azt a férfiak hiszik. 
Hozzászólások
golyó56 ·
Jó, de befejezetlen.
Titti26 ·
Köszi. Te hogyan fejezted volna be?

golyó56 ·
Nem vagyok író.

kivancsigi13 ·
Kedves Titti!Köszöntelek itt is

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: