yankee beküldött történetei

Mostanában senkinek sincs semmire ideje. Miért? Ezt sokszor felteszem magamban, hogy miért? Régebben is nehéz volt az élet. Mindenkinek volt dolga. Régebb is úgy járt az óra, mint most. Egy nap 24 óra volt és még mindig az, egy óra 60 perc, és 1 perc 60 másodperc. Ez így van mióta a világ, világ...

Csend van. Mindenhol csend. Ilyenkor már csak néhány részeg jár az utcán. Az utca, ahova igyekszem sötét. Félek. Félek, hogy újra látom a helyet. De érzem, hogy oda kell mennem. A szívem oda húz. Tudom, hogy nagyon fog fájni újra látni a helyet, ahol ez történt. De én már csak az emlékekben élek. Még egyszer látni akarom magam előtt, ami történt...

Sötét. Bármerre nézel sötét. Nem látsz. De én látlak. Mindig is láttalak. Álmaimban sokszor megjelentél. Nem, mint rémisztő kitalált lény, hanem mint egy édes teremtést.
Soha nem gondoltál arra, hogy milyen egyedül lenni. Milyen az, mikor fáj a csend. Fáj az, hogy nem gondol rád senki. Fáj, hogy érzed, hogy egy senki vagy....