verselo adatai

Már mindketten a szobában álltak. A lány még mindig fogta a fiú kezét. Az átázott ruhából nagy, kövér cseppek hullottak a szőnyegre és pillanatok alatt eső áztatta sötét folt rajzolódott ki a vörös minták között. A lány eloldotta derekát átfogó övét, és köntösét hagyta lehullni a vállairól. A fiú is megszabadult nedves öltözetétől. Lassan közelebb léptek egymáshoz és a két test összeért. Mindketten megremegtek kicsit. A fiú teste hideg volt, mint kint a világ, a lányé pedig forró, mint...

A lány vékony pántú lenge sötétvörös selyem, hálóing szerű, ruhát viselt. Alatta kirajzolódtak testének körvonalai. Sokkal izgatóbbnak látta így, a lélegzetvétel ritmusára hullámzó idomokat. Mintha egy fátyol rejtene el előle olyan titkokat, amelyekről tudja, hogy hamarosan felderítheti valamennyit, de csak apránként akar haladni, hogy minden pillanat, mindig a hódítás újabb örömét hordozhassa...

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
a csillagoknak elsápadt otthona
újra értelmet nyert a fáradt remény
...

Ha nem veszi észre senki
lopva a szerelemhez osonok
és megérintem,
illatát magamba szívom
emlékét elorzom,
magammal viszem
és rideg estéimen
lámpásomban...

mély-sötéten ég a láng
felperzsel minden szemérmet
reszketve vár a lány
érzi a vágy eléget ...

engem szolgál a hajad
ha barangol benne napsugár
bőrömön suhanó puha szál
markomba szorítom majd ...

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik

Elolvasom »