Laeya adatai

– Ugye nem akarod megtartani? – kérdezte úgy, hogy rám sem nézett. Tudta, hogy imádom a gyerekeket. Azt is tudta, hogy biológiailag nem sok esélyt mondtak az orvosok babára. Egy fiatalkori betegség után szinte meddővé váltam. Ezért sem védekeztünk. Megbabonázva néztem rá. – Nem szeretném, ha megtartanád. – szólt ellenvetést nem tűrő hangon.
– Pedig nem fogom elvetetni! – kiáltottam. Felpattantam az ágyról, feltéptem az ajtót...

Bilincs van szívén és lelkén,
Béklyó, mely keseríti életét.
A szerelem tüze rég kihunyt,
Arcán vörös patakokban könny hull...

Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat.
Szívem megkeményedett és nem enged soha.
Más vagy már mint aminek megláttalak,
Arcod, szemed ürességet mutat...

Gázolunk a fehér hóban,
Mintha lelkem is kitisztúlna.
Fülemben a tavasz hirnökének dala zeng,
S a sült gesztenye illata mindent körbevesz...

Miattad gyúlt édes harag itt bent,
Magasztos vágy, úgy símogatja lelkemet.
Fülembe hallik szívem vad dobogása,
Szemembe dúl a kétségek nagy csatája...

Láthatatlan erő húz, von tehozzád.
Szenvedéllyel, forrón csókoljuk meg egymást.
Rózsaszirmok borítják be testemet,
Lágyan kersed kezeddel mellemet...

Szétzúztad féltett gitárom.
Síma teste megtört, elkopott.
Már fél az emberi kéztől,
Reszket belül már mindentől...

Itt ülök trónomon, előtted hajbókolnak barna fürtjeim.
Bőröd, mint izzó vas bőrömbe ég.
Érintésed gyönyörök útját marják húsomba,
S hajadban ott bújkál az esti szél...
...

Kövess oda,
Hol zúgnak a kínok,
Kövess oda,
Hol reggelente sírok,
Kövess oda,
Hol álmaim hagytam ...

Te ott vagy, hol kel a nap,
Én itt, hova fények nem jutnak.
Te ott vagy, hol zölderdők nőnek,
Én itt, hol csak a korhadt fák dőlnek...