krecske beküldött történetei

Lehet ez a baj velem, nem szeretném elfogadni a valóságot, csak létezek benne, de nem itt élek! Egy fantasztikus világban élek, ahol nincsenek füstölő kémények, nagy házak, autók, gonoszság és háború. Egy olyan világban élek, ahol mindig zöld a fű és kék az ég, ez egy olyan világ, ahol az emberek nem parancsolnak egymásnak, ahol nemlétezik a pénz, ahol az állatok szabadon élnek, és kocsi helyett gyalog közlekednek…

Oly rövid az ember élete, észre se veszi és már gyerekei, családja van, akikről gondoskodni kell, és végül megöregszik, és újra róla gondoskodnak majd. Mért kell az életet szomorúan tölteni bárkinek is, mért nem lehet boldog mindenki, mért érünk rá mások életét megkeseríteni? Mert nem hiszem el, hogy nincs más dolgunk, amivel törődnünk kéne, más emberek életének tönkretétele helyett! ...

Jön az érettségi, a szakvizsgák, a munkák. De a családalapítás mégcsak az eszünk be se jut, annak idején nem így volt ám. A nagyszüleim idejében még voltak hagyományok, a legtöbb lány 18-19 évesen "elkelt". A férj tartotta el, ő pedig nevelte a lurkókat...