Clauriel beküldött történetei

Karnyújtásnyira érve a lányhoz felpillantott sapkája mögül egyenesen annak barna szemeinek mélységébe. Mindkettejük szíve szokatlanul erőset dobbantott mellkasukban, tekintetük láthatatlan tüzes fonala összefonódott kettejük között, elhaladtukban egymás mellett válluk szinte összeért...

- Gyönyörű vagy – suttogta fülembe lágyan Kedvesem dallamos hangja. Elengedtem a függönyt, megfordultam s kétségbeesett tekintetem a vidáman csillogó szempárra emeltem. Lámpalázam látva felnevetett, derűs magabiztossága enyhített kicsit lelkem szorongásán.
- Észbontó vagy, a hangod csodaszép, mindenkinek tetszeni fogsz – bátorított mosolyogva...