Írásaim

- Anya negyed kilenc van, azt akarod, hogy elkéssünk?! - förmedt rá. Sosem szokott szemtelenkedni, de tudta, hogy anyja csak így engedi el.
- Jó, jó rendben, de tudod mi a szabály: amikor elindultok Nelliékhez megcsörgetsz!
- Igen, tudom, na szia! - köszönt el és már rohant is le Nellihez, aki már az ajtóban toporgott. Nelli ugyanúgy 17 éves csinos lány volt. Szőke hajtincsei ki voltak vasalva, s egy-egy csattal ékesítette még őket. Egy haskidobós toppot és egy alig 20 centis...

Elhagyatva,
Mit sem érve,
A haláltól nem félve,
Mégis érzelmekkel élve!

Ember vagyok,
Elhagyatott ember,
De élni akarok! ...

szreveszek egy fiút, aki az ajtóban áll, rájöttem ő nem ment a többiekkel fürdeni a Balatonba... könnyel áztatott arcomat fürkészi. Rámosolygok halványan, és észreveszem, ő az a fiú, akit mindig is kerestem...Tudom ő az, akiről álmodtam, aki a könyvemet felvette a folyosón, és nagy mosollyal adja kezembe...

A reggel hamarabb eljött L számára, mint azt várta volna. Elaludni nem bírt. Csak sírt. Így jobbnak vélte, egyből belevetni magát a ráváró feladatok tengerébe. Iskolába nem ment be, nem bírta volna elviselni a többiek részvétét.
Teltek-múltak a napok. Az elintézendőkkel jól haladt, már csak 2 nap volt hátra, hogy H-t örök nyugalomra a földbe helyezzék...