Írásaim

Mr. Tiny utasítására a Kicsi Emberek lehajoltak és újra elkezdtek ásni. Csak a széles, szürke kezüket használták a föld kilapátolásához a sírból, fürgén utat csinálva a koporsóhoz a sír alján.
Mr. Tiny beszippantotta a levegőt és boldogan sóhajtott. Imádta a temetők illatát. A bűze a rothadó húsnak és csontnak, a büdös föld parfüm volt az orrcimpáinak. Néha azt kívánta, hogy képes lehessen az alvásra, csak hogy aludhasson egy temetőben, és erre a csodálatos avas szagra ébredhessen....

Szerelem. Mi is a szerelem valójában? Sokunkat foglalkoztat ez a kérdés. Létezik-e egyáltalán, nem csak egy hatalmas erővel rendelkező érzés, ami arra próbálja felhívni a figyelmünket, hogy a bizonyos illetőt a hódításaink között akarjuk tudni? Erre a kérdésre sajnos valószínű, hogy soha nem fogjuk megtalálni a választ...

Nem értettem mi zajlik le most pontosan bennem, és hogy mi is az, ami elől én éppen menekülök, mégis tudtam, meg fogom érteni a dolgot. Ez kissé megnyugtatott, és már azon voltam, hogy lassítok lépteimen, amikor eszembe jutott mi is van a nyomomban. Egy hatalmas árok tátongott előttem, egyenest belefutottam volna, amikor az megfogott hátulról, szorosan magához ölelt. Nem tehettem semmit, hagytam csináljon, amit akar...

Éjfél....Egyetlen utcai lámpa sem ég, csak a telihold világítja az utat...Talpam alatt megzörren néh...

Te voltál...

Az első reggeli gondolat,
már nem hallhatom a hangodat.

A megtestesült vidámság,
érted szólt az esti imádság...