Írásaim

Mielőtt nem ismertelek, még nem tudtam mit jelent IGAZÁN szeretni.

Éreztem, hogy még inkább kemény lett a pénisze, vagyis, hogy közeledett a csúcshoz, de visszatartotta magát. Végül zihálva kérdezte tőlem, hogy én mikor élvezek? Ekkor mondtam el neki, hogy én nem tudok szeretkezés közben élvezni, csak orális szex közben. Ekkor pózt váltottunk. Ez új volt számomra: én hanyatt feküdtem, Ő rám feküdt, de nem támaszkodott a kezein, hanem mindkét kezét berakta a fenekem alá és azzal irányított....

Akkor elkezdtünk vadul smárolni, nem is gondoltam volna hogy ilyen jó vele. Aztán a keze egyre lejjebb csúszott a mellemnél, 2 ujjával a csiklóm izgatta, nagyon felizgultam. Aztán a keze után a nyelve is egyre lejjebb ment. A nyelvével izgatta a csiklóm, miközben a kezével mellmasszázst adott...

Hiszel a mában, hiszel a fényben,
hittél bennem, akkor is mikor féltem.
Hittél egy hangnak, és azt mondtad, elhagylak.

Kíváncsi nyelvével hamar felmérte a helyzetet, majd hosszas csatába keveredtünk. Édes ajkai hosszan tapadtak az enyémre, nem is reméltem volna ilyesmit. Mikor végre abbahagytuk, a bűntudat és az érzékiség vegyes érzésétől keveredve nem tudtam, mit tegyek. A választ Ő adta meg: behúzott az ajtón...

Kimentem jégkockáért és mire visszaértem csak azt láttam, hogy pucéron simogatják egymást és smaciznak, ennél gyönyörűbbet még nem láttam. 2 lánytestvért smárolni a hamvas szűz puncijuk simogatása közben. Majd odamentem...

A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.

A barátnőm négykézláb elém állt és én hátulról beléhatoltam. Az anyja terpeszben elém állt Csilla fölött. Az egyik lábát a vállamra tette és a fejem a lába közé nyomta. Fazonra igazított puncija volt, középen egy kis csíkkal. Vadul nyalni kezdtem, miközben a barátnőmben mozogtam...

Már két éve ismerem, kívülről-belülről ismerem minden hajlatát, minden titkát, minden szokását. A teste mint rózsaszín hab, a haja mint fekete hab, a szája mint piros izé, szóval puncija sűrű fekete bozont között nyíló vérszínű rés, hófehér lábak közt...

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.