Írásaim

lány szétterpesztette a lábát, rátámaszkodott a fiú vállára és szinte rányomta kéjnedveitől elárasztott punciját a fiú szájára. Ő boldogan habzsolta a lány legféltettebb rejtekét, miközben kezével a lány fenekét és lábait simogatta, markolászta. Egyszer csak a lány összerándult és halkan nyöszörögve, ujjait a fiú vállaiba mélyesztve, elélvezett...

Hányszor hallotad e kérdést?
"mért pont én?"
Hiába kacsingat rám
hiába mosolyog felém,
belül cellákban álldogálok
s raboskodom, mint Robinson.
...

Vajon van más is e földtekén,
ki olyan magányos, mint én?
Vagy csak az én "jutalmam" ez?
Ha az, tudd meg: keserves!

Nem hagyott sokat pihenni, a pinámtól nedves ujját most az én számba rakta, és én nyalogattam le. Furcsa de egyben izgató volt érezni saját pinám ízét. Ezután forró csókot nyomott a számra, és én éreztem az előbbieket viszonoznom kell. Pózt váltottunk, most ő feküdt a hátán, és én elkezdtem először nyakát nyalogatni, és haladtam egyre lejjebb, ő pedig ott simogatott, ahol csak ért. Mikor elértem farkához, megfogtam, és lassan.....

A fenekének ívén feszült az apró bugyi, lágyan eltűnve a halmok között. Megszorította a gömböket, erősen húzva magára a lányt. Ujjai követték a tanga vonalát, simogatták a rejtett titkokat. Magda keze hátulról besiklott az inge alá, érezte a körmeit. Ahogy eljutott a gyönyörök völgyébe a bugyin keresztül érezte a duzzadó domborulatot. Óvatosan elhúzta a pántot és finoman megérintette a húst. A nedves vágat engedelmesen......

Egy szó, mely a többinél többet ér
Egy érintés, mely a szónál többet mesél Egy pillantás, mely az érintésnél többet ad
Egy emlék, mely a pillanat után is megmarad

Szeretni bűn
Nekem valakit szeretni,
Bűn.
A büntetésem a magány.
Mikor nem az vagyok,
A vagány,
Mikor fognám valaki kezét,
Falnám szememmel szemét,

Elolvasom »