Írásaim

Az utolsó csókodra gondolok.
Éreztem benne a tüzet, a lángot,
Akkor még reméltem, hogy párom,
Több mint párom leszel.

Hallottam egyre gyorsuló lélegzetét, éreztem a vállamon a tarkómon a keze remegését, és csókolgatni kezdtem Őt. A feszes hasát, a rugalmas melleit, lassan, hosszan, minden zsigerem akarta Őt, érezni szeretni kívántam, és vagy megkapni Őt, vagy meghalni akartam...

Amikor pedig szemével szemembe nézve ajkai közé vette farkamat, azt hittem elájulok. Lassan kezdett bele, először csak a makkon játszadozott, majd ameddig csak bírta, belenyomta szájába, közben nyelvével izgatta, kezeivel pedig a golyóimmal játszott...

Mi újat mondhat egy szív
Ami már mindent elmondott?
Mi újat jelent egy szó
Ami eddig mindent megoldott?

Vágyom a nap minden percében
Vele lenni, lent a mélyben.
Elbújni a gyilkos világtól
Csak ketten lenni, de azt bárhol

Evelin pedig átadva magát az élvezeteknek becsukott szemmel feküdt épp az ágy közepén. Kristóf egyre lejjebb haladt, mikor a hasát csókolgatta a feszülős kis sortban történt valami. A srác felhajtotta a sort felső részét, és egy ujjával simogatta a lány csodás borotvált puniját...

A könyökömre támaszkodtam és úgy gyönyörködtem a testében, amint lehunyt szemmel pihen, mélyeket lélegezve. Gömbölyű mellei ritmusosan emelkedtek, süllyedtek. Kinyújtottam a kezem és finoman cirógatni kezdtem a hasát. Láttam, ahogy lecsukott pillái alatt megrebben a szeme, de egyenlőre nem mozdult. Körülbelül öt percig cirógattam, mikor szép lassan szemét még mindig csukva tartva széttárta combjait...

Remény, mit remélsz? – Semmit, soha többé.
Miért? – Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy? – Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondassz, szív? – Szeretek, mindörökké.

Én teszem így.
Megtiport érzéseim torkát metszem,
miért érezzek, ha nem tetszem,
miért fájjon?

Szép érzéseim, fűszálak,
Mit tesztek, ha jő az ősz,
Mikor sivár fagy érinti szívetek,
Mondjátok, mit tesztek?