Írásaim

Körülölelte és behatolt a zsigereibe. A lány lassan hozzásimult. Érezte, ahogy mellei a mellkasának feszülnek és a lehelete a száját csiklandozza.
- Mire vársz még? - sóhajtotta halkan a lány. Lassan megcsókolta a lányt, kiélvezve puha szájának ízét. Apró, puha csókokat váltottak, aztán a nyelvükkel tapogatták körbe egymás ajkait. Végül összecsaptak a nyelvek...

Forrás folyóba ömlik,
Folyó az óceánba;
Az egeknek folyton özönlik
Vegyülő suhogása;

Minden szó, hazugság,
minden hazugság keserűség.
Minden keserűség fájdalom,
minden fájdalom reménytelenség

Félve a mindent mérgező változástól
Egy rideg, nem szerető szempártól,
Mely a szívet belepő vég függönye,
A került utolsó perc fekete könnye

Mint tábortűz a sötét éjszakában
Mint a szabad madár a felhők árnyékában
Úgy világítja meg szerelmed a szívem
Úgy szárnyal szerelmem megtépett szívemben

Lejjebb csúsztam, és szinte éreztem finom punci szagát, lehúztam róla a bugyit, amit először mintha meg akart volna akadályozni, de aztán mégiscsak engedett. Már szőrösödni kezdett, nyelvem csiklóját mosdatta, és szeméremajkaival csókolózott...

Ahogy megéreztem a száját a farkamon, ismét leszállt rám az őrült vágy köde. Szinte harapni és marcangolni kezdtem, és ő viszonzásul, ha lehet még keményebben kezdett szopni, mint először, a nyelvével és a szájával bilincsként szorította a farkam, éreztem, hogy szinte minden alkalommal a torkának ütközöm. Nem kellett sok egyikünknek sem, hogy szinte egyszerre elélvezzünk egymás szájába...

Szeretnék a közeledben lenni,
Titkos arany szíved megfejteni.
Lennék gomb a nadrágodon,
Vagy pihe-puha porszem a válladon.

Félve a mindent mérgező változástól
Egy rideg, nem szerető szempártól,
Mely a szívet belepő vég függönye,
A került utolsó perc fekete könnye

A magány gyilkos verem,
Beleestem, tőle szenvedem.