Írásaim

Egyszer régen együtt voltunk,
Egyszer régen együtt daloltunk,
de ez mind csak jövő és képzelet,
de mi soha sem leszünk egymássé.

Gyűlölj mindent mi értelmet adhat
mindent mit szerthetsz amit akarhatsz!
Gyűlöllek téged is mert szerettelek
Te voltál kit akartam,kit kerestelek.

Egy gyönyörű szombat délutánon biciklizni ment, egyedül, gondolataiba merülve. Teljesen véletlenül találkoztak, beszédbe elegyedtek. Egymás mellett haladtak, ezért le kellett térniük a forgalmasabb műútról. Egy sorompó állta útjukat, ami alatt átbújtak, majd kényelmesen egymás mellett folytatták az utat immár az erdőben. Senki nem járt arra, körülvette őket az erdő csendje és meghitt hangulata...

Mindketten tudtuk, hogy rossz, amit teszünk, de éppen ez volt számunkra az izgató benne. Annyira rossz volt, valóban. Miközben vártam Val reakciójára, felálltam, és levetettem a fürdőköpenyem. A farkam kemény volt, mint az acél; a szívem kegyetlenül zakatolt. Val nem tudta levenni szemét a peckesen álló faszomról; még soha nem voltam ennyire felizgulva. "Ezt már bizonyára ismered..." A mód, ahogyan a húgom szemrevételezte a meredező farkam, minden részletét megvizsgálva...

Lopott órák,lopott percek.
Lopott csókok,lopott ölelések.
Lopott mosolyok,lopott tekintetek.

Egyértelmű volt a helyzet, mert én képtelen vagyok elélvezni, ha nincs kinyújtva a lábam, ezért a csésze fölött terpeszben nyúlkáltam a bugyimba. A srác nevét akkor még nem tudtam, kettővel fölöttem járt. Egy pillanatig csak álltunk megkövülve, aztán belépett, és megcsókolt. Nem tudtam mit csináljak, tudtam, hogy észreveszi tapasztalatlanságomat. Ez volt az első csókom, és a legrohadtabb, hogy alig emlékszem milyen volt. Nem tudom hogy leírni, olyan hülyék a szavak, egyszerűen az történt,...

A létra minden lépésnél megreccsent lábuk alatt, régi, korhadt tákolmány volt. Elöl Dóri ment, Zoli árgus szemekkel követte. A rövidnadrág, melyet a lány viselt, engedni hagyta, hogy Zoli megpillantsa fenekének alsó ívét, melyet szabadon hagyott. Fél méterre sem voltak tőle a vágyott gömbök, legszívesebben menet közben tépte volna le róla a nadrágot és markolt volna beléjük. Azt képzelte, hogy a lány menekül, ő pedig rángatja róla a ruhadarabokat és próbálja visszahúzni a földre...

Végre az enyém vagy!
- Vagy csak áltatom magam
Ezzel a tudattal,
Mi befészkelte magát agyamba,
A kavargó képzetek közé.

alakváltó szörnyeteg
- csikordul az ajtó
megint veled álmodtam
- megelőz egy autó

Keresem a szót, hogy leírjam,
Várom a napot, hogy mondhassam
Megnyílna a szívem végleg,
Hogy befogadjon örökre Téged