Írásaim

Halott szív és halott lélek
Élő testben egyre lépked.
Lábát teszi lába elé,
Nem látja már, hol van a cél.

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,

Mit ér így a világ?
Bármerre is járok,
Ha a szép táj helyett
Csak szürkeséget látok.

Mikor már teljesen szappanos voltam, elkezdtem a farkam simogatni, egyre gyorsabban a csúszós, szappanos kezemmel végig rajta. Ennél szebb már nem is lehet egy kellemes zuhany után - gondoltam, és már nagyon hiányzott a dolog, hogy most kielégítsem magam. Egyre jobb érzés volt, közben elzártam a vizet, hogy ne is zavarjon. Nem is tudom, talán percekig lehettem így - közben sűrű kézmozdulatokkal - mikor váratlanul egy lány betoppant az öltözőbe, és első meglepettségében felkiáltott...

Szívemnek szárnyán,
Mint egykor Ikarosz,
Napom felé szállok,
Mely arcodon ragyog.

A test még él,
A szív is dobog,
De mindez mit ér?
A lélek halott!

Ő mindent beleadva nyalogatott. Előtte már levélben is beszéltünk erről a pozitúráról. Nagyon izgalmas, ha a férfi nyelve nem közvetlenül a csiklómhoz ér, hanem a nylonon keresztül, picit tompítva érzem. Igaz, hogy lassabban izgulok fel, de végtelenül finom érzés, és hatalmas orgazmusom szokott lenni tőle. Ő nagyon kitartóan és finoman folytatta. A nyelvével és az ujjaival szinte behatolt a hüvelyembe, miközben a harisnya.....

Valami elveszett valahol
ott a mezők felett,
Az alkonyba csapódott
megsemmisült,
szétesett,
Vagy őrzik még a fák,
a kertek mélyén zörgő levelek,

Mért vagy még velem,
Utamon mért kísérsz?
Nem múló fájdalomra
Enyhülést mért ígérsz?

Mindenki akar,
S akarva kér.
Mindenki számít,
Ámít és remél.
S te ki volnál,
Ki olvassa versem:
Személyed magadban,