Írásaim

Sötét félhomályban ülök magam,
Bugyogó, gőzös mocsárba süppedek,
Látom, hogy összecsap fejem fölött minden,

Szerettelek. S ugyan minek?
Te nem értetted meg érzéseimet.
Én neked adtam mindenem
s áhítva vártam, hogy
ez fordítva is így legyen.

Miértek és hogyanok
zűrös összevisszaságban
kavarognak fejemben,
miközben egy láthatatlan erő
vasmarokkal tart.

Zoli hajthatatlan volt. Felállított a fal elé és térdelve előttem hevesen folytatta pinám nyalását. Egy pillanatra láttam a szemközti falnál álló párt, a lányban ki-be furkáló faszt, ahogy hevesen kefélnek. Akkor és ott borzasztóan gerjesztett a látvány. Aztán már semmi másra nem figyeltem csak arra tudtam összpontosítani, hogy párom nyelve egy pillanatra se hagyja el puncimat, és agyammal követtem a feltörő gyönyör útját. Az orgazmus úgy jött, mint egy gyorsvonat. Átrobogott a testemen,...

Roland követte az utasításokat. Bátortalanul simogatta a finom szőrzetet, a puha bőrt. Az enyhén duzzadt nagyajkak redőit széttárva megpillantotta a képekről ismerős tájat. Óvatosan a csiklóhoz nyúlt. Zita beleborzongott az érintésbe. A fiú megmártva ujját a punci nedveiben, kezelésbe vette a kis pecket. Eleinte kicsit durva mozdulatokkal kezdte, de amint látta, hogy Zita élvezi, megnyugodott. Nyalogatta, csókolta a csiklót, próbálta kényeztetni minden elképzelhető módon. Élvezte az ízét,...

Keresem a szavakat, hogy mit adtál nekem,
A legnagyobb, mondhatom, az életem.
Mikor életemet már csak a mennyből nézheted,
Tudom, nem foghatom már két kezed.

A hús rothadna a számban, ha elvesztenélek,
A kakaó édes ize csak savó lenne, ha elvesztenélek.
A szex mámora csak szükséges rossz lenne, ha elvesztenélek.

Nem vágyok másra,
Sem szavakra, sem tárgyra
Nem vágyok másra, csak neved suttogására

Bugyin keresztül kezdtem nyalni neki kérésére. Ekkorra már olyan merev volt a szervem, hogy szinte fájt (rajtam még volt farmer). Eleinte lágyan simogatta fejemen a hajamat ahogy dolgoztam a nyelvemmel, de a remegése, halk szuszogása, csípőjének folytott ugrándozása és a hajam tépése arra ösztökélt, hogy hagyjam abba, mire parancsolón szólt, hogy folytassam, de én megszabadítva mindkettőnket megszabadítva minden ruhától gyorsan belehelyeztem a farkam...

Azóta a bizonyos naptól kezdve..
Mindig csak te jutsz az eszembe
Tudom,hogy nem lenne szabad,
De minden hiába.