Írásaim

Hosszú a folyó, végtelen.
Szeretet is volt, rengeteg.
Sodródsz a gyenge árral,
Sokfelé visz lágy hulláma.
Gyenge szél fúj, ide-oda,
Te sem tudod, merre, s hova....

Vakarmon a faszomat
apám meg kopogtat,
Nem tudom, hova tegyem,
Most mi legyen, eltegyem?
Benyit apám, rámkérdez:
- Hát ez itt, mi ez?
- Az Isten is kézzel...

Tésa egy terület,
ahol lakott Bence,
paraszt mucsai gyermek,
és hatalmas a segge.
Mucsaházi tahó,
és nehogy elfelejtsem,
hogy nagyon nagy a segge.

Mi az életem?
Egy pokol.
S ki az úr?
Az ördög.
Ha van is benne tűz és szenvedély,
Azok csak a pokol lángjai.

Azt hittem én tudatlan, hogy ez még korai, de egy pillanattal később már a nagyszobában volt az ujjam, mert egy pillanat alatt rátolta magát. Nyelvemmel óvatosan, lassan a csiklója körül kezdtem körözni és kis idő elteltével határozott mozdulattal a leányzó fölhúzott magához és ügyes irányítással péniszemet a puncijához irányította és amikor megtalálta a kellő pozíciót lendületesen magába húzott…tövig és ritmikus mozgásomat egyre inkább felgyorsította úgy, hogy közben végig a hátsómat...

Szilvi az ágyamon feküdt, meztelenül mikor visszaértem, majd helyet cseréltünk. Ott feküdtem kezemben a gityóval. Mivel nem volt erősítő, halk voltam. Szilvi először újra felállított, majd utána kettőt-hármat rántott fitymámon és tövig bekapta. Eközben heréim masszírozta. Dörzsölte, gyúrta faszom, mire hirtelen arcába spriccelt a kéj. Elcsattant egy másik húr a gitáron. Ledobtam magamról a gitárt, és ráugrottam, majd adott egy kotont, ekkor felültem, majd hanyatt dőltem és izgatóan, erotikusan...

Ki még sosem élt át rendülő békességet,
csak az mormolja a régi bölcsességet,
gyógyir minden bajra, fogadd el kérlek,
az idő az, mi megold minden kétséget...

Merre keresssem a szavak súlyát, ha semmit sem értek,
Merre vigyázzak, hogy a rossz útra sose lépjek,
Merre figyeljek, ha emléked idézem,
Merre keresselek téged,

....................Csak csend, azután
az első dobbanás, mint aki mély álomból ébred, a
második dobbanást, bár még nem érted, de a
harmadik dobbanást, oly ismerősnek véled,...

Merülj el a multban, hogy igazán megérezd,
a körforgást, az örök táncot, a kezdetet,
a véget, ez nem a halál, nem kell félned,
csak egy állomás, hol kapsz egy töredéket,