Írásaim

Aztán a hasamon elindult lefelé a nyelve, kicsit körözött a köldökömnél, aztán a szeméremdombomon keresztül a combhajlatig, majd tovább a fenekemig siklott a nyelve. Alig akartam elhinni, de hosszan nyalta az anuszomat, és a nyelvét is bedugta. Mikre nem képes ez a fiú! Eztán visszatért a csiklómhoz, de közben két ujját a puncimba, egyet pedig a fenekembe dugott (kitől tanulhatta? :-). Az ujjat egyszerre, egyre gyorsuló ütemben húzogatta ki-be. Nem tudtam már visszatartani, hangos nyögések...

Száz gondolat kavarog fejemben,
Szívem lüktet de nem felel:
Mit kezdjek avval a férfival,
Kit oly sokáig szerettem?

Ha szeretsz valakit, bíznod kell benne,
Bíznod kell abban, hogy nem hamis szerelme!
Bíztam egy fiúban, naívan, vakon
Cserébe összetörte a szívem nagyon, de nagyon!!

A fény és az árnyék
játszottak testemen
Kint oly metsző hideg volt
de forróság gyúlt a szívünkben

Szememre nem jön álom
Hozzád szól minden szavam
Be kell hogy fűtsek,mert fázom
Nem is érzem jól magam

Amit szívedbe rejtesz
Szemednek tárd ki azt,
Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt.
A szerelembe- mondják-belehal aki él.

Tudd meg én neked fájni akarok,
emlék akarok lenni,mely sajog
mert nem lehettem eleven valoság,
tudd meg nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak rola az eszedbe...

Ezután szó nélkül felfektette Péter az asztalra, majd mesteri gyorsasággal leszedte a kis bugyit róla, s vadul csapkodva nyelvével elindult a forróság központja felé. Először jól belenyalt a nedvességtől csicsogó punciba, majd elérte a már borsónagyságú csiklót, szájába vette, szívogatta. Szandra ívben megfeszítette a hátát, kezeit a tanár hajába fúrta – annyiszor elképzelte már ezt, ahogyan Péter nyelve nyalogatja ott, kényezteti, egyre vadabbul, végül már nem bírta tovább és egy apró...

Szeretnék szeretni
szerelmet szerezni
szerelmes...

Sokszor magányomban társaságra vágyom,
Néha emberek közt kívánom magányom,
De társaságom, magányom mit sem ér Nélküled