Írásaim

Mikor homokba írunk valamit elfújja a szél,
De, ha a szívünkbe írjuk ott örökké él.
Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet,
A szó: SZERETLEK
A név: A TE NEVED!!!

Különös álmot láttam az éjjel,
Egy Csillag szeretkezett a Holdfénnyel.
De rájöttem ez nem álom, hanem tény,
Én voltam a Csillag, Te meg a Holdfény!

Egy világot álmodok magamnak szüntelen.
Romos várakból építkezek nap mint nap.
Igaz, és szép sorsok, merész küzdelem,
Képzeletem világában minden csak áhitat.

Ajka a kedves ajkát kereste. Csípője megemelkedett, mire a fallosz követelődzően feszült neki nedves nemi szervének. Alex egyik kezével megfogta a fenekét, és finoman irányítva beleültette a lányt lüktető rúdjába. Veronika aprót sikkantott, amikor kedvese teljesen kitöltötte, aztán csípője az ősi táncba kezdett. Fölegyenesedve csúszkált kedvesén. Az pedig melleit simogatta. Az öböl hullámainak hangja, a szél szinte körülölelte őket. Veronika lélegzete el, elakadt, hasából hullámok sora...

Tündér sem akart lemaradni lovagja mögött, ezért most ő térdelt szerelme elé és ajkaival kezdte izgatni kéjrúdját. Kíváncsian kóstolgatta nyelve hegyével a makkot, s mikor felizgulva érezte, hogy nem undorodik az érzékelt ízektől, inkább izgatottabb lett, ajkaival körülzárta és aprókat mozdítva fején ingerli e csoda rudat. A herceg csak kapkodva szedte a levegőt, ilyen érzéseket eddig el sem tudott képzelni. Gyengéden simogatta Tündér haját s könyörgött irgalomért. Amit a következő pillanatban...

- Szeretlek! - mondod te.
- Szeretlek! - mondom én.
De vajon belülről jönnek - e
a szép szavak?
Belül is érzed - e ugyanazt?
Belül is érzed - e a szerelmet,

Elolvasom »