Írásaim

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
...

Az illető öle fölé hajolva előkeresem a kéjbotját, és nyelvemmel addig izgatom, míg mereven áll. Majd ölébe ülve kiskertembe vezetem, és őrült tempóval csavargatom, izgatom kertecském eldugott izmaival. Van olyan eset mikor annyira begerjedek, hogy kertecskémből kiengedve egy kicsit hátrébb rakom, így felnyársalom a popsimat...

Nem tudom, de ha egyszer majd meghalok,
Vezetgetnek engem szárnyas kis angyalok.
Segítenek, hogy ne fájjon már semmi
Segítenek felejteni, lelkem megnyugtatni.
...

Kint hideg van,
Mi mégsem fázunk,
Forr a levegő közöttünk.
Ajkam ajkadhoz ér,
Megérinted a lelkem,
Hangosan nevet a szívünk.
...

Dúsan hoztad a kert virágait,
Szerelmem,- hoztad télen- nyáron át,
nem járta nap s eső a zárt szobát.
S úgy tetszik, mégis nőttek száraik.
...

Felröppenek minden napsugárra
S hogy veled legyek
Az égig úszom ha kell.
Fényes napsugárrá leszek
Csak hogy téged kövesselek,
hogy megérintsem lágyan arcod
és...

Pontok, földön és égen, izzón, hunyorogva csillogó,
szemek, titokzatosan és mélyen, érzékeket bódító,
szavak, mint az ébredések, édes dallamot suttogó,
ajkak, formálta büvös...

A szó szoros értelmében csókolózott vele, szopogatta a csiklóm, mint valami cukorkát, élvezettel nyalogatta a szeméremajkaim, és mélyen, nagyon mélyen behatolt a nyelvével. Többször is elélveztem és utána órákig pihentem a karjaiban, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a simogatást. Akkor éjjel hiába kértem nem szeretkezett velem...

Aznap reggel búcsúzni indultam,
S mégis búcsú nélkül jöttem el.
Hirtelen nem volt erőm beszélni,
Aztán döntöttem: nem mondom el...

Két pici csillag a sok közül
táncát lejti a Hold körül.
Bolygót álmodik, üstököst,
s titkokat egymás fénye közt.
Milliárd éves vonzalom,
sok ki nem mondott „csillagom”.....