Írásaim

Feketén izzik az ég,
Porlanak a csillagok…
Tovaszökik a fény,
Hűvösek a pillanatok…
...

Sötét az égbolt
Koppan a csöpp
Sírja a tébolyt
Leple mögött
Csöndes a szellő
Semmi se leng
Semmirekellő
...

- Jó éjszakát – fújja a hangom hozzád a szél.
Csengése békés és csöndes.
Te hallod csak, hozzád beszél.
...

Veled van értelme a szónak,
veled lehet szép a holnap.
Veled születnek az álmok,
veled magamra találok...

Vesztes

Keserüség
Kikaptam
Nem nyertem
Csak majdnem
...

A manduláinak ütközött a makkom, ekkor éreztem, hogy nem sok van hátra és ezt a tudomására is hoztam, de nem sokat törődött vele. Amikor már nem bírtam tovább szóltam neki, hogy jövök, és ő szívni kezdte a farkam, ahogy csak tudta és közben a kezével segített a szájának. Majd eszemet vesztettem, amikor elkezdtem élvezni és ő minden cseppjét a szájába vette és lenyelte, mert saját bevallása szerint imádta az ízét...

Hát megtaláltad, vagy ő talált meg téged,
Mindegy, talán jobb lesz ez így...
Hisz nem ért volna, tudom soha véget,
Csak nagyobb lett volna bennem a kín.

A lét örökké változó
történések kavalkádja,
mégis,
lelkünk halhatatlansága által,
szerelmünk örök alkotója marad.

Réges régen volt, mikor utoljára beszélgettek,
Ám újra talákoztak, mert így hozta a véletlen.
A Mindenható vagyok, mondta az ismeretlen.
Talán te vagy kit kerestem, mondta...

Nekem ekkor már nem csak a farkamat öntötte el a vér, de a fejembe is jócskán jutott, ami azt eredményezte, hogy a külvilág, a körülöttünk lévő emberek nem nagyon érdekeltek. Folytattam tehát az édes kis szőke lány szemérmének becézgetését. Szerencsémre ez idő alatt ő sem maradt tétlen és úgy játszott a farkamon, mint valami virtuóz...