Írásaim

Finoman húzogatni kezdte, majd megnyalta és a szájába vette. Isteni érzés volt. Szépen lassan szopogatta majd egyre gyorsabban. Megfogtam a fejét és segítettem neki. Kiszállt a kádból és mondta, hogy vigyem be a hálószobájába. Bevittem és az ágyra fektettem. Fölé hajoltam és ismét csókolózni kezdtünk, majd hirtelen fölpattant és én kerültem alulra...

A következőt pedig óvatosan a bejáratához tettem. Gyengéden elkezdtem befelé dugni, ekkor már nem volt mit tennie, hörgött, megpróbált ellenkezni, de csakhamar lenyugodott. Kérlelte, hogy csináljam! Dugtam az ujjammal s a jéggel, fantasztikus volt, ahogy még jobban patakzott belőle a víz s nedv keveréke. Nekem sem kellett több, nyalni kezdtem újból nyakától kezdve, melleiről a harmatcseppeket, köldökéből kiszívtam az összegyűlt vizet, s elérkeztem a gyönyör kapujához, ami ott mosolygott...

Egy percre voltunk csak együtt,
egy percre találkozott szerelmünk. Forrón átöleltük egymást,
soha sem kívánhattam volna mást.
...

Most érzem...
homályba veszhetnek olyan kincsek, szerelmek melyek lehet, hogy többé vissza nem térhetnek, onnan hová térítették mások-tévhitnek hitében...lelki válság,...

"...Majd ha mennek kell,menjek ugy,hogy emlékem fenmarad,és mi véget ér teljesút,ki fontos,majd megsirat!
...

Megeddzessz, mint acélt a tűz, s a víz.
Erős leszek, hajlékony és tiszta.
Kalapácsoddal üss! Lángoddal taníts!
S vízzel hűts, hogy ne változzak vissza!
...

Éjfélkor jártam a jó és a rossz kertjében,
Én ott voltam s téged kerestelek...
Egyszercsak szembe jöttél az úton,
...

Megfogta a farkam és lassan bevezette a puncijába. Ez volt az első alkalom, hogy benne voltam és igencsak meglepődtem, hogy milyen szűk a puncija. Nagyon lassan, fokozatosan ereszkedett a farkamra, közben átvillant az agyamon, hogy talán szűz, de gyorsan el is vetettem a gondolatot, hiszen olyan tapasztaltnak tűnt. Ekkor egy hirtelen mozdulattal beleült és fájdalmasan fölsikoltott, én pedig éreztem amint átszakítom az ártatlanságát...

Ha valaki el akar menni,
Engedd el, ne hagyd őt szenvedni!
Ha más mellett lel boldogságra,
Engedd Őt végtelen útjára!
...

Már nem tudom,
Az álmokat szereted-e,
Vagy az éjszakákat,
A vágyat, vagy
Aki a vágyat kelti,
A csók ízét-e,
Vagy csak átölelni,
Akit szeretsz...