Írásaim

Félek, féltelek.
Élek, értelek.
Érted létezem.
Szívem részegen.

A lány ezalatt a combjaim közé térdelt és folytatta az előbb abbahagyott nyalást. Ez ösztönzött a még szenvedélyesebb szopásra, amire a tanár hangos nyögése volt a válasz. Éreztem, hogy hamarosan telespricceli a számat spermával, ezt azonban nem így képzeltem...

Éjszakai mámor…
Az élettől távol…
Éjszakai csend…
Rajtad nevet…
Ki sötéten ragyogsz…
Megjátszva a Napot!
...

Amikor szemembe néztél és azt mondtad szeretsz,
Úgy gondoltam, talán igaz lehet.
Amikor könnyet hullattál értem,
Úgy éreztem, érdemes volt élnem.
...

Görnyedj össze, hogy kiegyenesedhess!
Nézz magadba, hogy kifelé láss!
Mosolyogj, ha a szemed nedves!
Könnyezz, ha örül minden más!
...

Amikor érzem hogy a vágya teljesen felülkerekedik, közelebb megyek, és a makkommal kezdem simogatni a kisajkait, körözgetek a csiklója körül. Ez már számomra is nagyon kellemes érzés. Puha, és mégis vérrel telt, síkos és forró. Azt hiszem észre sem veszi, hogy ez már nem az ujjam, csak amikor mindkét kezemmel a melleit simogatom, és "valami" még mindig a telt ajkait masszírozza a combjai közt. Behunyt szemmel élvezi amit művelek vele, míg a látvány, a hangjai és az érzések egyre...

Betty a középső ujjával érzékien masszírozni kezdte, majd mikor már eléggé ellazultnak ítélte meg, óvatosan elkezdett befurakodni, amire egy hangos nyögés volt a válasz. Amikor már simán járt az ujja ki - be, a mutató ujját kiegyenesítve a hüvelybe tolta azt. Ujjai lassan érzékien mozogtak barátnője testében, közben nyelvével visszatért a csiklóhoz és szívni, szopogatni kezdte. Melinda is hasonlóképp cselekedhetett, mert Betty is egyre hangosabban nyögött barátnője puncijába...

Nem halad az idő,
Mintha egy helyben állna,
Mintha nem akarná,
Hogy lássalak ma.
...

Lelkecske, te lengeteg, ingatag,
Testem vendége, útitárs,
Sápatag, sivatag, hallgatag
Helyekre visz most az utad,

Játékaidnak vége már.

Ha hiányzom, nyomj meg 1 gombot...
De cuki vagy! Na, elég már!...
Még mindig nyomod? Tehát hiányzom?
Te is Nekem!