Írásaim

Szeretnék szeretni
Szeretném, ha szeretnének
De ebben az érzésben még nem volt részem,
...

Biztosan nem szerettél engemet,
Mert már elfeledtél engemet,
Tudom, nem hiányzom senkinek,
Ezért neveznek engem Senkinek.

Reggel minden édes nap úgy kelek,
hogy Veled álmodtam.
Lehet észre sem veszed milyen fontos vagy nekem!
...

Nevetésed annyira szép,
Mosolyodban ott a remény,
Minden nap a lelkemhez érsz,
Kérlek, maradj még...

Éreztem, hogy valami a farkamra fejő hatást gyakorol. Ez Mónika tudatos hüvelymozgatása volt, amit gésa golyókkal sajátított el. Kihúztam farkamat a csupasz puncijából, és a szájába nyomtam. Erősen kezdte szopni a szerszámom. Négykézlábra állítottam, és kezelésbe vettem ánuszát. Nem ellenkezett, a kényeztetést a nyelvemmel kezdtem...

Összedőlhet fenn a magas ég,
leomolhat minden, ami szép.
Egy a fontos, hogy Te szeress,
minden más csak semmiség...

Húzom a vonalat,
a pókból a fonalat,
pörgök, pörgök,
körbeszövöm magamat.

A csillagokig miért nem érhetünk?
Miért álmodunk és miért ébredünk?
Miért vagy oly közel és mégis oly távol? Miért nem vagy itt és miért jársz máshol?
...

Csókolni kezdtem minden négyzetcentiméterét. A melleit harapni lehetett, a bimbóját falni. Haladtam egyre lentebb az én édenkelyhem felé. Két ujjamat beleakasztottam bugyijába és húztam lefele róla s közben a nyelvemet a hasa alján táncoltattam, belenyalva kövekkel díszített köldökébe...

Fakuló, nehéz vágyak űztek
ledőltek a falak, kiugrottam
minden csónakból, leromboltam
várakat bár ablakukból hamis
fény áradt, volt hogy öltem
szóval, tettel

Elolvasom »