Írásaim

Letepert és elkezdett vetkőztetni, mikor végzett szorosan hozzám bújt és csókolózni kezdtünk. Eszembe jutott az első alkalom, mikor szeretkeztünk. Akkor még nagyon félénk voltam, alig mertem hozzáérni és mindig féltem, hogy esetleg fájdalmat okozok. Ezért kezdetben állandóan Morwen kezdeményezett és folyamatosan bátorított. Közben az ajkairól áttértem a nyakára...

Megfogtam Ati kezét és bevezettem a hálóba. Leültettem az ágyra, hosszan megcsókoltam. Most én akartam irányítani, mert az alfelem mindenütt bizsergett a kéjvágytól. Lassan elkezdtem vetkőztetni, mindenütt csókokkal borítva a csupaszon maradt testét. Hagytam, hogy ő is hasonló módon megszabadítson a ruháimtól...

Változik a változatlan,
Elmúlik a múlhatatlan.
De ha nézek messze, távol,
Feltűnik a félhomályból...

Egyszer mikor azt hittem hogy itt vagy velem
ébren...

Néha úgy tűnik csak egy perc az élet,
s ha Rád gondolok egy újjabb percig élek.
Lehet hogy az idő végtelen,
de nélküled még az sem ér semmit nekem!

Azt hittem semmi sem változott,
de hirtelen hűtlenül itthagyott.
S útra kélt belőlem a jobbik énem...

Olyan jó megismerni kicsit,
ahogy egy-egy ember végtelen
lelke szirmot bontva virít. . .

Tudtad,hogy fájni fog,
mégis megbántottál,
én szerettelek,
de te csak kihasználtál...

Nem látom csak álom, hogy útra kelsz felém,
Hangod szírén ének buja vágyak tengerén...

Lehetsz te bárki, ha egyedül vagy,
Bármilyen szél könnyen elsodorhat