Rozványi Dávid író beküldött történetei

Ahogy ezt a két öregembert néztem, ahogy lefele ereszkednek a lépcsőn rájöttem, hogy bölcs választás volt: lemondani a vágyakról és az álmokról a szerelemért. A szeretetért. Mert ez a kettő talán a legnagyobb érték az ember életében, de egyik sem olyan kincs, mint a szeretet.

Valójában nem is tudom, mit kerestem a budai Öreg utcában, hiszen a Boldogságbolt már régen bezárt, s különben sem térhet oda senki vissza. Mégis, időről időre bekanyarodtam ide és csalódottan nézegettem a kirakatokat, de a jól ismert arany betűket fekete alapon már sehol sem láttam. Úgy látszik, ez az ajtó örökre bezárult előttem…