roggerin beküldött történetei

Egy halott öregasszony követelt tőlem valamit, amit a saját családja megtagadott tőle és ezzel az én életem teljesen romba dőlt. Álmomban, már ha ez valóban álom volt megtudtam, hogy a feladatom alól nem bújhatok ki, a halál sem oldozhat fel. Csak azt nem értettem, miért engem büntetnek ezzel,

Kivettem a néni szerszámait és a virágokat, amiket magunkkal hoztunk, aztán csendesen követtem befelé a temetőbe. Szorongva léptem be a kapun. Pontosan olyan volt, mint álmomban. A gyönyörű, napos nyári időben a temető tele volt emberekkel. Bözsi néni pedig kilencvenéves korát semmibe véve olyan gyorsan szedte a lábát, hogy alig tudtam követni.

Ott álltam a babával a kezemben és valahogy ellenszenvessé vált körülöttem az egész ház. Olyan érzésem volt, mintha betolakodó lennék, akinek ugyan joga van itt bármit tenni, de erkölcsi alapja az nincs. A sok holmi járt az eszemben, amit gondolkodás nélkül dobtam a szemétbe.

Ahogy a temetőben sétáltam az egyik sírkő mögül a baba nézett ki és a kezével intett, hogy menjek oda. Elindultam felé, és ahogy a sírkő mögé léptem, hirtelen a házban találtam magam. A szobákban gyönyörű rend volt, még a szőnyegek rojtjai is ki voltak fésülve. Aztán nyílt a szobaajtó és egy kedves arcú öregasszony lépett be, kezében a babával.

Közben a fekete alak elindult felénk. Hosszú lábaival hatalmasakat lépett. Felpattantam és a kocsihoz rohantam. Beindítottam és veszettül menekülni kezdtem. A fekete alak követett. Óriási lépésekkel futott utánam.