Egyszer elviszlek oda,
ahol mindig tavasz van,
nyílik virág-csoda
és a tél hívatlan.
Látod majd mily ostoba
a szerelmes gólyapár,
s vad füvek oszlopa,
akár az illattár.
Égig lökik a hintát
a tündeszép leányok,
szemükbe kék mintát
rajzoltak óceánok.
Ott foglak én szeretni
rét szélen, mohaágyon,
csókommal befedni,
s úgy érjen halálom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bakos1022 ·
Ez csodálatos... be is tettem a kedvencek közé... az egyik legszebb, amit eddig tőled olvastam. :)
D.S. ·
Nekem mind kedvencem, ez is.
szerenella ·
Tetszett, gratu! :innocent: :heart: