Egyszer elviszlek oda,
ahol mindig tavasz van,
nyílik virág-csoda
és a tél hívatlan.
Látod majd mily ostoba
a szerelmes gólyapár,
s vad füvek oszlopa,
akár az illattár.
Égig lökik a hintát
a tündeszép leányok,
szemükbe kék mintát
rajzoltak óceánok.
Ott foglak én szeretni
rét szélen, mohaágyon,
csókommal befedni,
s úgy érjen halálom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bakos1022 ·
Ez csodálatos... be is tettem a kedvencek közé... az egyik legszebb, amit eddig tőled olvastam. :)
D.S. ·
Nekem mind kedvencem, ez is.
szerenella ·
Tetszett, gratu! :innocent: :heart: