Összeforrtak szívem sebei,
Véremben megfagyott az érzelem,
Földre potyognak lelkem könnyei,
Szemem álmatlan minden éjjelen.
Üresség tépdesi szét lelkem,
Mely torkom kötéllel fojtja,
Fájdalom járja ját a testem,
S szívemnek vérét ontja.
Hangom teljesen elnémult,
Szám sem szólal többé,
Csak lelkem kiált, hisz fáj a múlt,
S az emlékek kínoznak örökké.
(2007. április. 06.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?