Hosszú ideje már, hogy elmentél,
S még mindig fáj, emléked él.
Rengetegen vagyunk, kik szeretnek,
S bár elbúcsúztál, el nem felednek.
Már jó hosszú ideje nem vagy velünk,
Azóta szürkébb, üresebb lett életünk.
Már Te is beléptél az égi zenekarba,
Pedig a rajongótábor még látni akarna.
Senki sem léphet márá soha a helyedbe,
A bőrdzsekis rocker így senkit sem szeretne.
Te már rég nem a földön játszol,
Elfogadtuk, de örökké hiányzol.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...