Tunyogi Péter emlékére

Hosszú ideje már, hogy elmentél,
S még mindig fáj, emléked él.

Rengetegen vagyunk, kik szeretnek,
S bár elbúcsúztál, el nem felednek.

Már jó hosszú ideje nem vagy velünk,
Azóta szürkébb, üresebb lett életünk.

Már Te is beléptél az égi zenekarba,
Pedig a rajongótábor még látni akarna.

Senki sem léphet márá soha a helyedbe,
A bőrdzsekis rocker így senkit sem szeretne.

Te már rég nem a földön játszol,
Elfogadtuk, de örökké hiányzol.