Sötéthideg

Érzem hidegen
maró szavadat,
bosszútól édes
ajkadat...

Utállak, rohadtul
utállak,
s mégis ha szólnál
futnék utánad...

Utánad, veled,
ellened és érted,
ezt te is tudod,
kár h nem így érzed...

Szerelembe mártott
utálatot érzek,
ezer és száz
sebből vérzek

mit bosszúd karmai
ejtettek
s a halál szélére
rejtettek...

A pokol ilyen lehet,
ilyen sötéthideg
fájdalom vihar
mit bosszúd kavar...