Szivárvány- ízű nevetésünkbe csorduló csendünk,
feszíti ezerféle elképzelt s megélt tegnapunk árnya,
hajnalba simított, éjjelbe álmodott szerelmünk
rohanó, lepergő, megtépázott, jéghideg szárnya-
verdes szívemen. Holnapért túlélt holnapunk,
elűzött esélyért sikolt, félszeg homályban,
hogy elfussunk- s ezerszer még egymásba olvadjunk,
vágytól felperzselt, füst- színű, magányos szobában.
2013.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
D.S. ·
Tetszett.
mooney16 ·
Szép,szép,szép:)
artemyss ·
Köszönöm.