Parányi gondolat

Parányi gondolat töri meg a csendet,
Szürke felhők hada, fedi be az eget.
Rád gondolok, utánad vágyakozom,
Látlak még, vagy őrizem utolsó csókod?

Ábrándok közt vergődve ébredtem,
Az életem hogy éljem, veled, nélküled?
Veled minden, még a zord tél is ragyogna,
Nélküled viszont a nyári hőség is vacogna.

Arra vágyom, hogy itt légy velem,
Ölelj, csókolj, és fogd remegő kezem.
Suttogva csókolhassam édes nyakadba,
Szeretlek téged, bánom, hogy tagadtam.

Szeretlek Madárka, szeretlek téged,
Rózsaszín köd, melyben miattad élek.
S csak egy van, mitől én nagyon félek,
Hogy soha többé nem láthatlak téged.