Parányi gondolat töri meg a csendet,
Szürke felhők hada, fedi be az eget.
Rád gondolok, utánad vágyakozom,
Látlak még, vagy őrizem utolsó csókod?
Ábrándok közt vergődve ébredtem,
Az életem hogy éljem, veled, nélküled?
Veled minden, még a zord tél is ragyogna,
Nélküled viszont a nyári hőség is vacogna.
Arra vágyom, hogy itt légy velem,
Ölelj, csókolj, és fogd remegő kezem.
Suttogva csókolhassam édes nyakadba,
Szeretlek téged, bánom, hogy tagadtam.
Szeretlek Madárka, szeretlek téged,
Rózsaszín köd, melyben miattad élek.
S csak egy van, mitől én nagyon félek,
Hogy soha többé nem láthatlak téged.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-07-14
|
Horror
A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat...
2024-07-05
|
Egyéb
Sziasztok. Kovács Gergőnek hívnak 25 éves vagyok és 15 éve lettem meleg.
2024-06-24
|
Történetek
Amikor egy kis város vezetői utat engednek a parttalan betelepülésnek, tönkre téve ezzel az...
2024-06-11
|
Egyéb
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
nagyaniko ·
:heart:
bakos1022 ·
:heart: :heart: :heart:
D.S. ·
Nekem is tetszett.
bakos1022 ·
Köszönöm :)
szerenella ·
A gondolatok egyszerűek és szépek, gr! :innocent: :heart:
bakos1022 ·
Köszönöm :)