Őrjöngő nyár van

Tavasz... A gyöngyvirág tavasszal nyílik.

Slágert írni szép dolog, akkor is, ha hó forog, a dermesztő utakon, én meg kinn a balkonon, lesem amint két cinke - szén, és kék a picinke - falja a friss magokat, mit a háló adogat. Jobb szeretem a tavaszt, mikor zöldül a haraszt, és a dombok gerincén velem játszik kósza szél. Más az erdő illata, fecskemama szózata, amint látja tavalyról megmaradt a régi ól. Jobban mondva a fészek, mit a paraszt legények, odalenn a verandán meghagytak a gerendán. De én most elballagok, nagyon várom a napot, amikor meg születtem, hiszem fölöslegesen. Most novellát vallatok, vele lopom a napot, utána az éjszakát, szopogatok csutorát Megtöltöttem borocskával, megitattam a macskával, illetve csak akartam én, de a macskám nem ily kretén, kiugrott a kisablakon, a szomszédra bizony vakon. Onnan aztán le a földre, fejjel bele a vödörbe, csörömpölt is, nosza nagyot és a kuvasz reá kapott. Ha a kuvasz nem harapna, az egerem itt maradna, de a macska finom falat, azt mondom én: üsse kalap. :-)

Azt hiszem ezért szeretlek, Te szegény eretnek.

Bevallom, nem most írtam, hanem valamikor régen, amikor Lököttyúkkal csevegtünk egy fórumban. Nekem is van sok dalolható akármim, kínrímes, és ragrímes izék, de nem publikálom, mert tudom, mennyire gyengék, Abba is hagytam az első pár sor után.
Viszont, ha már ennyire szeretsz, úgy kell neked, összeállítok belőlük neked egy kis csokrot. :smile:

Száguld a szélvész, hajlik a sáfrány,
száguldok én is ábrándra várván,
lesi egy varjú, alatta tölgyfa
ágának feketén porladó hamva.

---

Ha azt mondod szerelem, megdermed a szó
Hangtalan a csengő, megtorpan a hó.
Odakinn az utcán leragad a szán,
Vágyom egy csókra, mi betapassza szám.

---

Te mondod: indulok, veszem a kabátom!
Várj míg felrántom nadrágom,
Ne tűrd, hogy gatyában kísérjem utad
Mert minden lány rajtunk mulat.

---

Peregnek a szólamok
nappalok, dallamok
s mialatt a hold ragyog
mélán ballagok.

---

Én mondtam múltkor: Szép napot! :-)
Hívjátok már a vén papot
Jobb, ha ad végső kenetet,
Mintha csinálna gyereket.

---

Szobám sarkában pókháló rezzen,
alatta kitin törmelék,
ócska partvissal lesem döbbenten,
ennyi hát a lét.

---

Huncut aki mondja,
aszongya,
nincsen semmi gondja
a spongya,
tanulj inkább bibém
kis Csibém
fontos az egzámen
az idén.

---

Szíved felém, ha őszintén kitárod,
ültetek belé sok-sok szál virágot.
S ha eljő a várva várt kikelet,
boldognak látom ismét a szívedet.

---

Zakatol a mozdony, csattog a váltó,
ilyen az élet, sehol megálló.
Dübörög a vonat, futnak a házak,
múlik az álmom, gyengül a vágyam.

Ide-oda száguld, robog a létem,
rohanok én is, mókuskerékben.
Kattog a vekker, utol nem érlek,
eltört a vágány, ennyi az élet.

---

Üzentél Szívem, üzentél értem,
Sóhajod szállt hozzám a légben.
Felhő takarta múltban a napot
Te vagy a létem, s csak érted halok

Itt vagyok, lám. Ismét a fényben,
Szeretlek nappal, imádlak éjjel,
Csodálom újra szemed, mint ragyog,
Hidd el Kedvesem, csak érted vagyok.

---

Halott világ, egy mélabús mosoly.
Halott világ, a bűn ki birtokol.
Halott világ, kit soha nem érdekelsz.
Halott világ, mert érzed, veszned kell…

---

Óvakodj a Tűzmadártól,
szívében a halál táncol,
amerre a lángja halad,
rideg gyász, és sós könny fakad!